Kár, hogy a szeretethez két ember kell. Akkor jó, ha ketten vagyunk, mert ketten tudjuk szeretni egymást. Egyedül nehezebb, rejtett, elszigetelt érzelemben. A magányos szerelem olyan, mint a zuhanás, mely sosem ér földet. Belezuhanok a sötétbe, a tenger vak, nagy hullámzása sodor magával, kísértőn és kimondhatatlanul furcsán. Ha az ár magával ragad, elveszítek mindent, amim van, és végül nem marad más, csak magány.