A kórházi ágyak nem igazán alvásra valók. Csak a helyén tartják az embert, amíg folyton jönnek-mennek körülötte a személyzet tagjai, hogy ellenőrizzék az alapvető életfunkcióit.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretlek! Észre sem veszem, hogy hetek óta nem alszom miattad, hogy ápollak, gondozlak, odaadom a legjobb falatokat, mert nekem csak akkor jó, ha neked jó. Mert szeretlek. Müller Péter
2. Talán az ember sosem veszi észre azokat, akik gondoskodnak róla, amíg hirtelen el nem tûnnek az életéből.
3. Két különböző udvarló közül a nő számára mindig az a rokonszenvesebb, aki ritkábban ad kifejezést érzelmeinek. Rejtő Jenő
4. Az igazi jó barátok, akiket a szívük hoz hozzám látogatóba, azok a legjobb orvosok! Joan Aiken
5. Az álom volt. Ez a valóság. Akik nem tudnak különbséget tenni a kettő között, azokat puhára bélelt falú szobákba helyezik, ahol halk szavú, arcukra fagyott mosolyú ápolónők törődnek velük. Dean Ray Koontz
6. Az orvos ügyet sem vet sokszor a tüneteire, mert azt hiszi, ő nem lehet beteg.
7. Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet rossz napjaiban is hinni a szerelmet többet gondolni rá, mit érez a másik, szeretet tüzével fûteni, ha fázik.
8. Senki sincs egyedül. Ha úgy érzed, senki sem szeret, senki sem törődik veled - hát nagyon tévedsz. Az őrangyalod az életed minden egyes pillanatában ott van melletted, és folyamatosan eláraszt a szeretetével.
9. Nemcsak akkor kell törődni valakivel, ha beteg, vagy nagy bajban van... hanem akkor is, ha a másik történetesen egészséges - akkor is oda kell rá figyelni, folyamatosan. Jókai Anna
10. Amíg velem vagy, nem fáj semmim. Meggyógyítasz. Megvédesz.
11. A szeretet nem csupán érzelem, hanem tudatos elköteleződés is. Megtartó hûség, amely bonthatatlan egységbe forraszt. Simon András
12. Nem tehet engem durvává és gonosszá mások durvasága és gonoszsága. Egy hercegnő mindig, minden körülmények között jól nevelt és udvarias. Frances Hodgson Burnett
13. A páciensnek azt a szeretetet kell megadni, aminek hiánya megbetegítette. Ferenczi Sándor
14. A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik. Charles Haddon Spurgeon