Az élet mozgószínházában ülve, A hallgatag sötétben nézem én A karmester botját, hogy leng az ûrben, Míg pendül a vad álomköltemény.

Kapcsolódó idézetek

1. Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni. Joanne Kathleen Rowling
2. Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tûnik. Alphonse de Lamartine
3. A lustaság nem más, mint pihenés elfáradás előtt. Jules Renard
4. Próbáltam álmodozni, de gondolataim folyton elkalandoztak.
5. Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy sosem tudod, mikor végeztél.
6. A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van. William Shakespeare
7. Mit számolnak a bárányok, ha nem tudnak elaludni?
8. Az élők csupán vakációzó halottak.
9. Aki elmegy, annak könnyû. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős. Tisza Kata
10. Ha én nem lennék, csak egy halom ruha heverne a padlón.
11. Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem. Stephenie Meyer
12. Sötétség nélkül nincsenek álmok.
13. Az unalom az élet betegsége. Meggyógyításához kevés kell: szeretni valakit, vagy akarni valamit. Alfred de Vigny
14. A szobámban ledőlök az ágyamra és bámulom a plafont, amíg rá nem jövök, milyen szánalmas, és kinyitom az éjjeliszekrényemen hagyott könyvet. Elmerülök a sztoriban: fiú és lány, egymásnak teremtve, időtlen szerelemben. Bárcsak beléphetnék a könyvbe és ott lehetnék örökké, hogy az ő életüket éljem. Alyson Noel