Nem értjük egymást, Vérző óriásokként borulunk egymásra És közben összedől alattunk minden. Vizsgáljuk egymás homlokát És nevetünk a barázdákon, Eloltjuk a lámpát és belebámulunk a csöndbe. Ilyen csöndben születtem én is, Ilyen hideg és sötét csöndben, És ami azóta mögöttem van, nem több, Mint egy haldokló jelentéktelen lábnyoma.