A mûvészet alkotja a szerelmet és nem a valóság. A mûvészek (...) álmodják és adják közre az ilyesmit, hogy ily módon szelepet nyissanak, ki nem élt, meg nem élt és meg nem élhető vágyaiknak. Ráérő idejében szüli a képzelet a szerelmet, és ha előfordul ez a csudaérzés a valóságban is, akkor csupán ráérő emberek körében.