- Mit csinálsz te velem? Elvarázsolsz? - Nem értek én ahhoz. De ha értenék hozzá, elvarázsolnálak. Téged is elvarázsolnálak, meg mindent, az egész életet. Fújnék egyet, és attól eltûnnének a gondjaid, és minden jó lenne, minden úgy történne, ahogyan akarjuk, és mindig melletted lehetnék... - Megunnád... - cseppnyi szomorúság bujkált a lány hangjában. - Nem unnám meg. - Dehogynem. Előbb-utóbb mindent megun az ember. - Akkor elvarázsolnám az unalmat is. Kiirtanám az életből. Azt mondanám: akarom, hogy mindig újak legyünk egymásnak, és úgy is lenne. - Szép varázslat volna.