Hogyha kiáltanék, ki hallana engem az angyalok rendjéből? és ha netán a szivére vonna hirtelen egyik: én belepusztulnék az erősebb lét közelébe. Mert hisz a Szép nem más, mint az iszonyu kezdete, mit még elviselünk, s mennyire bámuljuk, mert megveti szenvtelenül, hogy összetiporjon. Iszonyu minden angyal.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyûlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel, Gyûlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel, Gyûlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre, Gyûlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle. Gyûlölöm, gyûlölöm, ha hazudsz, és azt is gyûlölöm, ha nem, Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem. Gyûlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém, S gyûlölöm, hogy nem gyûlöllek egy cseppet sem, Szemernyit sem, nem gyûlöllek én.
2. Amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben. Csitáry-Hock Tamás
3. A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerû megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná. Lev Tolsztoj
4. Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyû megkülönböztetni, mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy. Müller Péter
5. Szeretlek szivemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos Õrült szerelemmel!... És ha mindezért jár Díj avagy dicséret, Nem engem illet az, Egyedül csak téged. Petőfi Sándor
6. Szeretem hallgatni, ahogy beszélek. Nagyobb gyönyörûséget alig szerez valami. Gyakran bocsátkozom hosszú beszélgetésekbe magammal, és olyan magasröptû vagyok, hogy néha egy árva szót sem értek abból, amit mondok. Oscar Wilde
7. Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. Jókai Mór
8. Szeretem lelkednek Magas röpülését, Szeretem szivednek Tengerszem-mélységét, Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid egyaránt. Petőfi Sándor
9. A nő olyan, mint egy költői hasonlat - ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme. Rejtő Jenő
10. A csók: költészet. Fodor Ákos
11. Mesélsz... és én hallgatlak. Boldogan. Mert ez a mese csodálatos. Mert ez a mese igaz. Mert ez a mese kettőnké. Mert ebben a mesében mindent meghallok. Mindent, amit szavakkal nem mondasz el. Mindent, ami a szavakon túl van. És én hallom ezt a mesét. A legszebbet. Amit a szemeiddel mesélsz. Amit a szemeimmel hallgatok. Kettőnk csendjében. Csitáry-Hock Tamás
12. Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék, két szemedet nézném, csillagom ezreivel. Platón
13. Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék, két szemedet nézném, csillagom ezreivel. Platón
14. Ha hallasz egy dalt, aminek a szövege megragad, számodra jelent valamit, ha olvasol egy könyvet, egy idézetet, amiről érzed, hogy közöd van hozzá, ha látsz egy gyönyörû tájat, ami megigéz, gyûjtsd magadba. De ne öncélúan. Mert mindez egyszer értelmet nyer. Csitáry-Hock Tamás