Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.

Kapcsolódó idézetek

1. Segíts! A halam belefulladt a vízbe.
2. Csak a döglött hal úszik az árral. Lao-ce
3. Abból a pénzből, amit a kutyánkra és az összes általa tönkretett dologra költöttünk, egy kis jachtot vehettünk volna. Viszont hány jacht várja egész álló nap az ajtóban, hogy az ember hazamenjen? Hány jacht él azért a pillanatért, hogy az ember ölébe mászhasson, vagy hogy leszánkázhasson a domboldalon gazdája képét nyalogatva?
4. Ha elég sokáig ülsz a folyóparton, láthatod, amint ellenségeid holttestei elúsznak előtted.
5. Előbb a pocsolyában kell nagy hallá válnod ahhoz, hogy cápa lehess a tengerben. Darren Shan
6. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben ha néma csend borul rám, téged köszönt. Johann Wolfgang von Goethe
7. Egy sereg fotót kéne csinálnom. Rólatok, ahogy folydogáltok. A partról, ahogy marha szép. A szikláról, ahogy ott áll a hullámverésben és rezzenetlen. A virágokról, ahogy sokfélék. A hullámokról, ahogy riszálnak. Vavyan Fable
8. A halat horoggal, az ostobát szavakkal fogják.
9. Nem lenne patakcsobogás a mederben található kövek nélkül. Carl Perkins
10. Senki nem veszi észre, hogy elmegyünk. Úgy értem... a pillanatot, amikor ténylegesen elmegyünk. Legfeljebb egy suttogást hallasz, a víz susogását, ahogy a hullám partot ér.
11. Evezni csak úgy lehet, ha eloldjuk a csónakot a parttól.
12. Fel a fejjel! Sok hal van még abban a tengerben. Sőt, inkább óceán az. Néha ki kell fognunk egy-egy olyat, amelyiket visszaengedjük, mielőtt horogra akad az, amelyiket érdemes megtartani. Csak úszkálj tovább! Kasie West
13. A család az egyetlen horgony, amely megtart a hullámzó tengeren.
14. Nyugalom: folyóparton ülünk. Orrunk előtt hömpölyög a víz. Partok közé szorult béke. Távolba nézünk. Tisztán látunk, már csöpp odafigyelés kell, hogy meglássuk azt is, ami a lábunk előtt hever. Hogy rátaláljunk a mi kagylónkra, a mi kavicsunkra. Amely mióta a világ világ, ott vár ránk. Türelem, kicsim! Vágyakozz rá, és amit neked szánt a sorsod, előbb-utóbb megkapod. Folyóparton együtt ülve hamar megértenénk: ahhoz, hogy mélyre merüljünk, mozdulnunk sem kell. Csak bámulnánk a látszólag egyhangú, de mégis mindig változó folyamot, és a messzi forrásról beszélgetnénk. Ujjainkat a homokba fúrnánk, és látnánk, hogy a kicsi gödrökben feltör a víz. Hiszen a folyó a fövenyben, a földben, a homokban is munkál, mossa, bontja, alakítja a partot. Minta a teremtő ember számára. Nagy Bandó András