Ugrás a tartalomra
A bûnöző viselkedés ésszerûségére vonatkozó felfogás a közgazdaságtanból szivárgott át a viselkedés- és jogtudományba. De elfogadható-e ez az ésszerûségfeltevés? Hol az ésszerû számítás a szenvedély diktálta cselekvésben, a féltékenységből elkövetett gyilkosság esetén? A büntetőjog alapvetően az ésszerû embereket akarja visszatartani, ideszámítva azokat is, akik amúgy elvetemült, égetnivaló rossz emberek lennének. Amellett az értelem fortélyos: ha a viselkedés költségének növelésével nem is lehet befolyásolni azt, aki szenvedélyből cselekszik, a jog még mindig elérheti, hogy az előtt befolyásoljon, hogy a jövendő bûnelkövető elvesztené az uralmat önmaga fölött.
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberek kevésbé erkölcsösek, mint hinni szeretnénk, de ésszerûbbek, mint feltételezzük. (...) A jog ugyan nem tekinti bûnözőnek az embereket, de feltételezi: az vezérli őket, hogy mennyi előnnyel, illetve kárral jár, ha megtartják a jog előírásait. Ha egy áru drágul, kevesebbet vásárolunk belőle. Ha egy bûncselekmény elkövetésével elérhető előnyt tekintjük árunak, és ezen áru bûncselekménnyel való megszerzése drágul, akkor csökkenni fog iránta a kereslet, azaz kevesebbet bûnözünk. A bûnöző - mint minden más megfontolt üzletember - akkor vállalkozik szükségletei bûncselekmény útján való kielégítésére, ha feltételezi, hogy az így várható ráfordításait meghaladja vállalkozásának nyeresége.
-
Büntetőjogunk a bûnfelelősség elvén mûködik. Egy embert a bûnössége szerint büntetünk, azt kérdezzük, milyen mértékben tehetjük felelőssé a cselekedeteiért. Ez bonyolult. A középkorban egyszerûbb volt, csak a tett szerint büntettek: a tolvajnak levágták a kezét. Mégpedig minden esetben. Mindegy volt, hogy pénzsóvárságból lopott-e, vagy mert különben éhen halt volna. A büntetés akkoriban nem matematikázás volt, minden egyes bûncselekménynek előre pontosan meg volt szabva a büntetési tétele. Mai büntetőjogunk bölcsebb, jobban igazodik az élethez, de közben nehezebb feladatot is ad.
-
Amikor bosszút állunk azokon, akik szeretteinknek ártottak, a törvényes igazságot háttérbe szorítja az egyéni érdek. Egyszemélyes bírákká, esküdtszékké és végrehajtókká válunk, ami jóval nagyobb felelősséggel jár, ezért sokan meg is rogynak a súlya alatt. Míg mások csak a pillanatnyi elégtételt érzik. Az igazi bûnöző viszont megtalálja az egyensúlyt a józan ész és a szenvedély között, ahová a helyes út mindig a kényszer és a lehetőség egészséges elegye.
-
Egy fontos erkölcsi alapelv - (...) a hûség - megsértése önmagában is kockázatos dolog, hiszen a hûtlen félnek azzal kell szembenéznie, hogy a közösség a jog és a közmegítélés eszközeivel fogja megtorolni tettét. A hûtlen fél számíthat a családi bosszúra, az ismerősök és barátok elfordulására, a gyerekek szeretetének elvesztésére. Ezért a hûség nem mindig erény, hanem sokszor kalkuláció eredménye. Az emberek sokszor addig hûségesek, amíg megéri nekik.
Szendi Gábor
-
A büntető törvénykönyv büntetéssel fenyeget, ha nem vagyunk becsületesek. De nem azért vagyunk becsületesek, mert félünk a törvénytől. Azért tartózkodunk a lopástól és gyilkolástól, mert tudjuk, hogy ezek gonosztettek. A büntetőjog csak megerősíti ezt a meggyőződésünket, életvitelünk pedig távol tart bennünket a bûntettek elkövetésétől.
Maria Montessori
-
A törvény szerint valaki akkor bûnös, ha megsérti mások jogait. Az etika szerint akkor, ha fontolgatja, hogy ezt megteszi.
Immanuel Kant
-
Szerelem? Bûvös gyûlölet
És gyûlöletes bûvölet;
Törvénytörés törvénye és
Törvényszerû törvényszegés;
Biztonság, mely vak félelem,
Reménység, mely reménytelen;
Õrült elméjû bölcselet,
S mindennél bölcsebb őrület...
-
Relatív, hogy mi számít bûncselekménynek; ez olyasvalami, amit a kormány kedve szerint értelmez és újraértelmez. A legtöbb ember nem igazán tudja, hogy hol a határ a törvény betartása és megszegése között. Ha őrizetbe vesznek, tovább romlik a helyzet, mert a legtöbben elhiszik, hogy a kormánynak jó oka van a letartóztatásra.
-
Ha az állam túl sok esetben marad tétlen a látható jogsértéssel szemben, akkor elveszti hitelességét. Ennek messzemenő következményei vannak a bûnözésre. A jogsértésre készülő személy ilyenkor túlságosan alábecsüli a büntetés valószínûségét. Senkit se akarnak elkapni! gondolja, s ezt a feltevést csak erősítik a környezetében uralkodó elképzelések. Mivel a bûn várható költsége csökken, nő a szabályszegés, a bûnözés.
-
A történelmi fatalizmus elkerülhetetlen ahhoz, hogy megmagyarázzuk az ésszerûtlen jelenségeket (vagyis azokat, amelyeknek ésszerûségét nem látjuk). Minél jobban iparkodunk ésszerûen magyarázni ezeket a történelmi jelenségeket, annál kevésbé ésszerûvé és érthetővé válnak.
Lev Tolsztoj