Ugrás a tartalomra
A bûnügyi igazságszolgáltatás rendszere nem azért mûködik jól, mert a racionális szereplők tudják, hogy a Nagy Testvér a nap huszonnégy órájában figyeli őket, majd lecsap, és olyan költséget vet ki, amely minden hamisan szerzett hasznot megsemmisít. Egyetlen demokráciának sincs erre erőforrása, és nem is áll szándékában így bánni az állampolgáraival. Csak a bûnözői viselkedés mintáját lehet felfedezni és megbüntetni, és a mintavételnek elég igazságosnak kell lennie ahhoz, hogy az állampolgárok az egész rendszert legitimnek érezzék.
Kapcsolódó idézetek
-
Jelenlegi igazságszolgáltatásunk nem tartalmazza a jóvátétel intézményét, melyen keresztül a törvényt sértő szembesülhetne a kárral, amit okozott, és megpróbálhatna a károsulton utólag segíteni. (...) A mi igazságszolgáltatásunk csak bosszút áll és megtorol. Éjjel-nappal azt teszi, aztán pedig csodálkozik, mi lehet az oka, hogy a börtön után szabadulva az emberek még kevésbé épek, mint azelőtt.
Piper Kerman
-
Ha az állam túl sok esetben marad tétlen a látható jogsértéssel szemben, akkor elveszti hitelességét. Ennek messzemenő következményei vannak a bûnözésre. A jogsértésre készülő személy ilyenkor túlságosan alábecsüli a büntetés valószínûségét. Senkit se akarnak elkapni! gondolja, s ezt a feltevést csak erősítik a környezetében uralkodó elképzelések. Mivel a bûn várható költsége csökken, nő a szabályszegés, a bûnözés.
-
A jól mûködő demokratikus rendszereknek (...) az az előnye is, hogy a hatalommal szembeni bizalmatlanságot intézményesen kifejező és artikuláló szervezetek (szabad sajtó, civil szervezetek, kormányzati ellenőrző szervek, adott esetben a bíróságok) folyamatos felügyelet alatt tartják a döntéshozókat, és ezzel nagyban megnehezítik, hogy a tényleges, rendszerszintû összeesküvések érvényre jussanak. A tapasztalat ráadásul az, hogy minél nagyobb volumenû egy összeesküvés, annál nagyobb az esélye a lebukásnak.
Krekó Péter
-
Igazságot kell szolgáltatni. Ha a bíróság nem képes rá, akkor a hozzá hasonló embereknek. De ez nem jelenti azt, hogy az igazságosztóknak ne kellene személyes árat fizetniük a tettükért.
Harlan Coben
-
Az emberek kevésbé erkölcsösek, mint hinni szeretnénk, de ésszerûbbek, mint feltételezzük. (...) A jog ugyan nem tekinti bûnözőnek az embereket, de feltételezi: az vezérli őket, hogy mennyi előnnyel, illetve kárral jár, ha megtartják a jog előírásait. Ha egy áru drágul, kevesebbet vásárolunk belőle. Ha egy bûncselekmény elkövetésével elérhető előnyt tekintjük árunak, és ezen áru bûncselekménnyel való megszerzése drágul, akkor csökkenni fog iránta a kereslet, azaz kevesebbet bûnözünk. A bûnöző - mint minden más megfontolt üzletember - akkor vállalkozik szükségletei bûncselekmény útján való kielégítésére, ha feltételezi, hogy az így várható ráfordításait meghaladja vállalkozásának nyeresége.
-
A demokrácia rendkívül veszélyes egyenértékûséget hozott létre olyan rétegek között, melyeknek harcban kellene állniuk egymással, és ahogy bámulok bele a bûnözés világának szakadékába, rájövök, hogy a legális és az illegális gazdaság közös DNS-en osztozik, közös életen, közös célon, gyakorlati módszereikben érzékelhetetlen különbséggel. Érzékelhetetlenekkel.
Roberto Saviano
-
Ahogy kezdjük megérteni annak a biológiai okait, hogy miért tesznek egyesek rosszat, egyre hatékonyabb módokat találhatunk a bûnözés megelőzésére és az elkövetők rehabilitálására. Az egyetlen valódi bûn az, ha ezeket a tényeket semmibe vesszük.
-
Az állam és a kormány hajlamos rá, hogy egy eléggé nem gondolkodó gépezet legyen. Törvények és törvénykönyvek alapján létezik és mûködik. Úgy van berendezve, hogy csatornáin keresztül lesújtson a törvényellenességre. És mint ilyen, kiengesztelhetetlen ellenség tud lenni, hajthatatlan a "törvényellenes cselekedetek" dolgában. Amikor az ember törvényekkel és törvénykönyvekkel találja szemben magát, akkor nem számít, hogy a dolgok helyesek-e vagy sem. Csak a törvények számítanak.
Lafayette Ron Hubbard
-
A modern igazságszolgáltatás kiszámíthatatlan. Régen ez is hatékonyabban mûködött: ha valakit bûnösnek hittünk, addig vertük, míg bevallotta, aztán vagy a pofozásba halt bele, vagy a börtönben rohadt meg. Most meg rendőrként a bíróságra járunk, és az ügyvédek keresztkérdéseire felelgetünk.
Bartal Tamás
-
Büntetőjogunk a bûnfelelősség elvén mûködik. Egy embert a bûnössége szerint büntetünk, azt kérdezzük, milyen mértékben tehetjük felelőssé a cselekedeteiért. Ez bonyolult. A középkorban egyszerûbb volt, csak a tett szerint büntettek: a tolvajnak levágták a kezét. Mégpedig minden esetben. Mindegy volt, hogy pénzsóvárságból lopott-e, vagy mert különben éhen halt volna. A büntetés akkoriban nem matematikázás volt, minden egyes bûncselekménynek előre pontosan meg volt szabva a büntetési tétele. Mai büntetőjogunk bölcsebb, jobban igazodik az élethez, de közben nehezebb feladatot is ad.