A bûnügyi történetek igen nagy százalékban kaphatók bármelyik pályaudvari könyvárusítónál. Mikor egy tizenhat éves fiú lelő egy rendőrt, egymillió olvasó észre sem veszi, hogy a fiú végeredményben csak azt a fantáziát élte ki, amelyet ők oly élvezettel olvasnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Nyolcéves fiúknak lehet hősökről és nagy csatákról mesélni, de egy ártatlan család lemészárolása más lapra tartozik. Különösen, ha valóban megtörtént. Schmal Róza
2. Tudom, milyen mágikus erővel bírnak a bûnügyi regények, megmutatnak egy sereg apró részletet a mindennapi életből, ezek terelgetik a fejezeteket, egyiket a másik után, s ez igazi menekülés azok számára, akiket agyonnyom a valódi élet. Consuelo de Saint-Exupéry
3. A bûntényt elkövetni könnyû. Rengetegen megteszik. De a legtöbben nem ússzák meg.
4. Az elbeszélés csak megcélozza a valóságot. Lövöldöz a valóság céltáblájára, aztán vagy eltalálja, vagy nem. És éppen ez az izgalmas benne. Az irodalomban minden lövés találhat, minden világos lehet, mármint akkor, ha az író úgy akarja, és a tehetsége is megvan az ábrázoláshoz. Egy valóságos történetnél viszont sohasem tudni, valóban úgy esett-e meg, ahogy elmesélik.
5. Már sokszor hallotta a könnyedén odavetett megállapítást, hogy mindenkiben megvan a gyilkosságra való hajlam, de azt is tudta, hogy ez nem igaz. Kétségtelenül élnek köztünk olyanok, akiknek az emberölés könnyû és élvezetes dolog: találkozott már néhány ilyennel. Aztán sokmilliónyi ember sikeres kiképzés révén képes elvenni mások életét. (...) Vannak, akik opportunista módon ölnek, előnyökért vagy önvédelemből, akkor fedezve fel magukban a vérontás képességét, amikor nem látnak más lehetőséget; de olyanok is akadnak, akik ilyenkor is, a legdurvább nyomás alatt is megtorpannak, képtelenek kihasználni az előnyt, megragadni az alkalmat, leszámolni ezzel a végső, legnagyobb tabuval. Robert Galbraith
6. Majd` minden 16-17 éves sráccal előfordul, hogy rossz döntést hoz, tönkretesznek valamit. Idétlenkednek az órán. Megbántanak valakit. Részegen jelennek meg a szalagavatón. Erre behívatják őket az igazgatóhoz. (...) Elveszik tőlük a kocsijukat vagy szobafogságot kapnak. De vannak olyan srácok, akik ha rossz döntést hoznak, annak az eredménye: egy lelőtt kölyök a parkolóban.
7. A rendőrség a munkája során abból indul ki, hogy véletlenek nincsenek. A nyomozások 95 százalékban íróasztal mögött végzett munkából állnak, tényállások értékeléséből, emlékeztetők készítéséből, tanúk kihallgatásából. A krimikben a tettes vallani kezd, ha üvöltöznek vele, a valóságban ez nem ilyen egyszerû. És ha egy ember véres késsel a kezében egy holttest fölé hajol, akkor ő a gyilkos. Egyetlen épeszû rendőr sem hinné el, hogy csak véletlenül járt arra, és a kést azért húzta ki a hullából, mert segíteni akart rajta. A rendőrfelügyelőknek azt a mondását, hogy egy megoldás túl egyszerû, a forgatókönyvírók találták ki. Az ellentéte az igaz. Ami nyilvánvaló, az a legvalószínûbb. És szinte mindig a helyes megoldás is. Az ügyvédek ellenben hézagot keresnek a bûnüldözők bizonyítékokból emelt építményén. Nekik barátjuk a véletlen, feladatuk, hogy megakadályozzák az elsietett ragaszkodást egy látszólagos igazsághoz. Egy rendőrnyomozó egyszer azt mondta egy szövetségi bírónak, hogy a védők csak fékek az igazságszolgáltatás kocsiján. A bíró azt felelte, hogy egy fék nélküli kocsi semmire sem jó. Egy büntetőper csakis ebben az erőtérben mûködik.
8. A fiatalkori bûnözés nagy része az exhibicionizmusból ered: sok fiatalnak annyira kudarcokkal teli, boldogtalan családi életben volt része, hogy az efféle rablások meg betörések közben hősnek érzik magukat. Agatha Christie
9. A szöveg kibetûzése, amelyre embertársaink többsége képes, még nem olvasási készség. A legtöbben lassan olvasnak, emiatt aztán unják a szöveget, inkább a tévét kívánják nézni, mert ott a cselekmények gyorsan peregnek, hamar kiderül, hogy a csúnya, szemüveges, öreg nő unokaöccse a gyilkos, a betûzve olvasott regényben meg lassan derül ki, ezért unalmas. Egyetlen előnye a könyvnek, hogy előre meg lehet nézni a végét, és akkor el se kell olvasni az egészet. Csányi Vilmos
10. A média és a közvélemény örömmel kap fel olyan bulvártémákat, mint egy kútba esett kisgyerek, vagy egy vicces árverés az eBayen. Vannak tények, amik elterjednek, míg mások, bár fontosabbak és sürgősebbek lennének, elsikkadnak. Ha a marketingesek jobb történeteket tudnának kitalálni igazán fontos dolgokkal kapcsolatban - például hogyan juttathatnánk gyógyszert a nélkülözőknek, hová kellene békefenntartókat küldenünk -, abból mindannyian profitálnánk. Seth Godin