Ugrás a tartalomra
A rendőrség a munkája során abból indul ki, hogy véletlenek nincsenek. A nyomozások 95 százalékban íróasztal mögött végzett munkából állnak, tényállások értékeléséből, emlékeztetők készítéséből, tanúk kihallgatásából. A krimikben a tettes vallani kezd, ha üvöltöznek vele, a valóságban ez nem ilyen egyszerû. És ha egy ember véres késsel a kezében egy holttest fölé hajol, akkor ő a gyilkos. Egyetlen épeszû rendőr sem hinné el, hogy csak véletlenül járt arra, és a kést azért húzta ki a hullából, mert segíteni akart rajta. A rendőrfelügyelőknek azt a mondását, hogy egy megoldás túl egyszerû, a forgatókönyvírók találták ki. Az ellentéte az igaz. Ami nyilvánvaló, az a legvalószínûbb. És szinte mindig a helyes megoldás is. Az ügyvédek ellenben hézagot keresnek a bûnüldözők bizonyítékokból emelt építményén. Nekik barátjuk a véletlen, feladatuk, hogy megakadályozzák az elsietett ragaszkodást egy látszólagos igazsághoz. Egy rendőrnyomozó egyszer azt mondta egy szövetségi bírónak, hogy a védők csak fékek az igazságszolgáltatás kocsiján. A bíró azt felelte, hogy egy fék nélküli kocsi semmire sem jó. Egy büntetőper csakis ebben az erőtérben mûködik.
Kapcsolódó idézetek
-
A modern igazságszolgáltatás kiszámíthatatlan. Régen ez is hatékonyabban mûködött: ha valakit bûnösnek hittünk, addig vertük, míg bevallotta, aztán vagy a pofozásba halt bele, vagy a börtönben rohadt meg. Most meg rendőrként a bíróságra járunk, és az ügyvédek keresztkérdéseire felelgetünk.
Bartal Tamás
-
Áldozat nélkül nincs gyilkosság. Ha az nincs, akkor gyilkosról sem lehet szó. Furcsa cukorból készültek a törvények. Csak a bûnözők nem ragadnak bele.
Vavyan Fable
-
Az állam és a kormány hajlamos rá, hogy egy eléggé nem gondolkodó gépezet legyen. Törvények és törvénykönyvek alapján létezik és mûködik. Úgy van berendezve, hogy csatornáin keresztül lesújtson a törvényellenességre. És mint ilyen, kiengesztelhetetlen ellenség tud lenni, hajthatatlan a "törvényellenes cselekedetek" dolgában. Amikor az ember törvényekkel és törvénykönyvekkel találja szemben magát, akkor nem számít, hogy a dolgok helyesek-e vagy sem. Csak a törvények számítanak.
Lafayette Ron Hubbard
-
Rendőr vagyok, és letartóztatom. Megsértette a törvényt, amit nem én írtam. Lehet, hogy egyet se értek vele, de betartatom. Mindegy, ha könyörög, rimánkodik vagy az együttérzésemre játszik, semmivel sem tudja meggátolni, hogy börtönbe juttassam, vasrácsok mögé. Ha elszökik, üldözni fogom, ha rám támad, visszavágok, ha rám lő, visszalövök. A törvény szerint nem hunyhatok szemet. Én vagyok a következmény.
-
A gyilkosságok utáni nyomozás a legtöbb esetben nem vezet eredményre. Nem csak azért, mert a tettesek titkolóznak, ami tökéletesen érthető, hanem mert a nyomozóknak sem áll érdekükben az igazság kimondása. Lapítanak, ködösítenek. Néhány esetben ennek az az oka, hogy ők maguk a tettesek, azaz önmagukat kellene leleplezniük. Vagy ha nem, valahogy akaratlanul is belekeveredtek a gyilkosságokba. Például úgy, hogy nem akadályozták meg őket, pedig megtehették volna. Szóval, az egész emlékeztet azokra a modern krimikre, amelyekben nem találják meg a gyilkost, nem derítik ki az igazságot.
-
Egy békának könnyû (...). Hiába halott, ha árammal ingerlik, összerándul a lába. Egy ember viszont, ha rendőrrel vagy bíróval ingerlik is, nem fog igazat mondani. Amíg él.
-
Az a meglátásom, hogy többnyire a jelentéktelen esetek adnak lehetőséget megfigyelésre és vizsgálódásra, az ok és az okozat közötti összefüggés elemzésre, amely valóban érdekessé tesz egy nyomozást. A komolyabb bûnügyek általában egyszerûbbek, mivel minél súlyosabb a bûn, rendszerint annál nyilvánvalóbbak az indítékok.
Arthur Conan Doyle
-
Azt preferáljuk, ami megerősíti a prekoncepcióinkat, az előzetes hiedelmeinket. A nyomozó azokra a bizonyítékokra fog figyelni, azokat keresi, amelyek alátámasztják a már kialakult teóriáját. Ráadásul a dolog úgy mûködik, mintha fertőző lenne: a csőlátás képes átragadni a rendőrről az ügyészre, az ügyészről a bíróra.
Janecskó Kata
-
A bizonyítékok felhasználásának szabályai megtiltják, hogy az esküdtek meghallgassanak nem megfelelően felvett tanúvallomásokat, még ha azokból világosabban lehetne is látni, bûnös-e a vádlott vagy ártatlan. A bíróság nem az igazság kiderítésére való, hanem igazságszolgáltatásra. Vannak szabályaink, azokat be kell tartani, és ha azt mondjuk, hogy a vádlott bûnös, akkor azzal - ha gondosan válogatjuk meg a szavainkat - nem azt mondjuk, hogy elkövette mindazt, amivel vádolták, hanem azt, hogy annak rendje s módja szerint, szabályosan elítélték. Legyenek bármilyenek a szabályok, némelyik bûnöst szabadon fogjuk engedni, az ártatlanok némelyikét pedig börtönbe fogjuk zárni. És minél kevésbé engedsz szabadon bûnösöket, annál valószínûbb, hogy fogságba vetsz ártatlanokat. Megpróbáljuk tehát úgy meghatározni a szabályokat, hogy a társadalom úgy vélhesse, megtaláltuk a legjobb kompromisszumot.
Jordan Ellenberg
-
Az egyszeri embernek azt a legfontosabb megértenie, hogy a tetteknek következményei vannak. A detektívnek azt, hogy okai.
Hakan Nesser