Ugrás a tartalomra
A beszélgetéseink sokkal érzelemdúsabbak és érdekesebbek lesznek, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mindannyiunknak van egy "felszíni énje" és egy "mély énje". A felszíni én az, amely az időjárásról, tényekről, a tegnapi vacsoráról vagy a hétvégi terveinkről beszél. Ezzel szemben a mély én arra fókuszál, amit ezek a dolgok valójában jelentenek számunkra, és ahogyan érzünk velük kapcsolatban.
Kapcsolódó idézetek
-
A felszínen ugyan különállóak vagyunk, mások a körülményeink, a történeteink, de a mélyben összetartozunk. Ezért sem mindegy, hogyan bánunk egymással.
Bagdi Bella
-
Az önismeret felszíni rétegeiben van az adottságainkkal, képességeinkkel, céljainkkal kapcsolatos tudás, míg mélyebb szinten azoknak a vágyaknak és motívumoknak az ismerete, amelyek a viselkedésünket irányítják. Az önismeret társas szintje azt fedi, hogyan látnak mások, milyenek vagyunk a különböző szerepeinkben. Ha folyamatosan csak azzal foglalkozunk, hogy mások milyennek látnak minket és megpróbálunk rendre ennek megfelelni, akkor éppen a lényeget, önmagunkat veszítjük el.
-
Előbb legyen az én, utána a te. Nem te és én. Hanem én és te. Akkor megváltozik minden. Mert ugyan igaz, hogy az én kinyilatkoztatása jelenthet nárcisztikus ént, beképzelt, kivagyi, önző ént, de jelenthet stabil, önmagát tiszteletben tartó és önmagának nem ártó ént is. A nárcisztikus, önző én valójában öntudatlan, aki állandóan hangoztatja, hogy ő isten, király, császár. Ám a tudatos én nem hangoztatja ezt. A tudatos én mindig az adott pillanatban érzi magát jól.
Csernus Imre
-
Van egy külső életünk, melyről életrajzot írhatunk mi magunk vagy mások, és van egy rejtettebb, benső világunk, melyről csak mi magunk tudunk szólni.
-
Ha valóban tartalmas beszélgetést folytatsz, nem csak üres csevegést, akkor abba érzelmek is vegyülnek. Ez jó. Mert bármilyen érdekesnek is tartjuk egy beszélgetés témáját, igazából csak az érzelmek tesznek minket tényleg érdeklődővé. Csak akkor érezzük úgy, hogy valóban kommunikálunk a másikkal, ha ebben az érzelmeknek is jut szerep. Komoly beszélgetések során ennek még nagyobb jelentőség jut, de a hétköznapi találkozásokban is jelen van az érzelmi állapot és a lelkiállapot.
Henrik Fexeus
-
Mindenkinek különböző énjei vannak, és a környezetünktől, a körülöttünk lévőktől függ, hogy éppen melyikké válunk, vagy melyiket engedjük előtérbe.
-
Legtöbbünk nem egyetlen, integrált énként éli a világát, hanem egy csomó énünk van. Amikor valaki meghal, ezek mind a lelkévé állnak össze, annak esszenciájává, akik valóban vagyunk az álarcok mögött, amiket életünkben viselünk. Azokat az éneket utálod, akiket mindig is, és azokat szereted, akiket mindig is.
Christopher Moore
-
Senkit sem láttam, senkivel sem beszéltem. A külvilág csaknem teljesen elmaradt, és ha ez történik, az ember kezdi tisztábban hallani magát. Ha pedig az énjeink - a felszín és a mély - jobban megértik egymást, ez kiiktatja az önmagunkban való kétkedést, és felszámolja a zűrzavart.
Stephen King
-
Legbensőbb énünk elválaszthatatlan a testünktől. Aki a testünket érinti, minket érint. Aki fizikailag távolságot tart tőlünk, az érzelmileg is távol tart magától.
Gary Chapman
-
Néha úgy érezzük, énünk az, ami a tükörből visszanéz ránk: ha nem tûnünk kimondottan vonzónak, akkor érdemtelenebbnek, értéktelenebbnek képzeljük magunkat. Lehet, hogy azok vagyunk, amit megeszünk; amit tegnap a naplónkba írtunk; vagy az, amit a tegnapi viselkedésünk elárul rólunk. Inkább vagyunk az önéletrajzunk, vagy inkább a képek a fotóalbumban? Mindegyik és egyik sem. Minél többet gondolkozunk, annál bonyolultabbnak tûnik énünk meghatározása.