A börtönben az ember könnyen ráismer a kínzóira. Odakint, a szabad világban, a kényelmes életében már nem annyira. Pedig ott is akad belőlük szép számmal.

Kapcsolódó idézetek

1. A rossz sohase olyan rossz (...), ha az ember rá tud kényszeríteni valakit, akit ismer és szeret, hogy vele együtt szenvedje el. Ez rendszerint nem megy, mindenki túlságosan el van foglalva a maga bajával, és ők akarják rávenni az embert, hogy velük szenvedjen. De ha sikerül, könnyebb elviselni, hogy ez az átkozott világ megy tovább közönyösen a maga útján, s nem vesz tudomást róla, hogy az ember ott áll az utcasarkon. Persze, az ilyesmi nem gyerekjáték a barátok számára. Az ember pokolian érzi magát, amikor szenvedni látja őket. (...) A börtönben egyvalami volt jó: általánossá tette a rosszat, így aztán a szenvedéseik is egyenértékûek voltak. Nem kellett veszekedniük és kölcsönösen az együttérzés hiányával vádolniuk egymást.
2. A börtön maga a pokol, és amikor kijössz, látod, hogy az élet megy tovább. Nem találod a helyed a családod körében, és idegennek érzed magad. Mindenki, akit szerettél, hirtelen ismeretlenné válik.
3. Egy bûnözőt az nem változtat meg, hogy milyen börtönben ült, jó vagy rossz börtönben. A börtön az mindig is börtön marad. Ott is, aki akar változni, az tud változni. Csak akarni kell.
4. A börtön mindennapjaiban egy fikarcnyit sem koncentrálják a bentiek figyelmét arra, milyen lesz majd, ha újra kint lesznek, a szabad világban. Az intézményes lét mindenre árnyékot vet. Piper Kerman
5. A rácsok mögött az élet egyik szomorú igazsága, hogy a félelem, a szenvedés és a közvetlen létszükségletek elvonják a figyelmet az ember valódi életéről. Emiatt nehéz sok rabnak visszatérni a valóságba. Piper Kerman
6. Van-e élet a börtön után? Sokak számára nincs. A legtöbben szabadulás után újra ugyanott kötnek ki - erőszak, árulás közepette. Feldmár András
7. Annyi börtön van a világon, amiről az emberek nem tudnak, talán még azok sem, akik magukban hordozzák.
8. A börtönélet nehéz és félelmetes, de az mégiscsak - élet. Az, ami azokban a kórházakban folyik, ahol a nem beszámítható bûnözőket tartják, nem nevezhető életnek. Csupa szörnyûség, fájdalom és szenvedés. Később pedig, amikor a gyógyszerek már megtették a hatásukat - teljes közöny és vegetálás. Alekszandra Marinyina
9. Az önként vállalt bebörtönöztetés sokkal nehezebben elviselhető, mint a kényszerû rabság. Az a tudat, hogy jogában és módjában áll bármely percben szabaddá lennie, megmérgezi a börtönben töltött idejének minden pillanatát. Anton Pavlovics Csehov
10. Fogság és magány - a két képzet rendszerint egybemosódik fogalmunkban. Tévesen! A fogoly nincs egyedül, hiszen a fogház hatalmas közösség, amiből a legszigorúbb elszigeteléssel sem tudnak senkit sem kirekeszteni, hacsak magát ki nem taszítja belőle az ember. A megalázottak testvérisége a börtön nyomása alatt születik meg. Ez teszi töménnyé, edzetté, érzékennyé.