Ugrás a tartalomra
A börtön mindennapjaiban egy fikarcnyit sem koncentrálják a bentiek figyelmét arra, milyen lesz majd, ha újra kint lesznek, a szabad világban. Az intézményes lét mindenre árnyékot vet.
Kapcsolódó idézetek
-
A börtönben az ember könnyen ráismer a kínzóira. Odakint, a szabad világban, a kényelmes életében már nem annyira. Pedig ott is akad belőlük szép számmal.
Nadya Tolokonnikova
-
A börtönélet nehéz és félelmetes, de az mégiscsak - élet. Az, ami azokban a kórházakban folyik, ahol a nem beszámítható bûnözőket tartják, nem nevezhető életnek. Csupa szörnyûség, fájdalom és szenvedés. Később pedig, amikor a gyógyszerek már megtették a hatásukat - teljes közöny és vegetálás.
Alekszandra Marinyina
-
A börtön egész rendszere rendkívül korlátozó, a sok jó szándékú egyén ellenére, aki mindent elkövet, hogy jobbá tegye. De a jó szándék is kevés önmagában.
Shahed Yousaf
-
Minél tovább ül börtönben valaki, annál nehezebb elképzelnie, mi van a falakon túl.
Suki Kim
-
A rácsok mögött az élet egyik szomorú igazsága, hogy a félelem, a szenvedés és a közvetlen létszükségletek elvonják a figyelmet az ember valódi életéről. Emiatt nehéz sok rabnak visszatérni a valóságba.
Piper Kerman
-
A börtönt az teszi elviselhetővé, hogy lakói nem látják a szabad életet.
-
A börtön maga a pokol, és amikor kijössz, látod, hogy az élet megy tovább. Nem találod a helyed a családod körében, és idegennek érzed magad. Mindenki, akit szerettél, hirtelen ismeretlenné válik.
-
A foglyok többsége megfeledkezik a kerítésről, és már nem is tûnik fel nekik, hogy mögötte húzódik az egész nagyvilág. Olyanok, akár a robotok, nem akarják értelemmel megtölteni a létezés ûrjét.
-
Ami a börtöneinkben folyik, az a köz ügye. A közösség olyan büntetéseket vár, amelyek vezeklést, de rehabilitációt is ígérnek. Az elvárás és a valóság azonban ebben az esetben nem esnek egybe. A börtönben azt tanítják, hogyan élje túl az ember a börtönt, és nem azt, hogyan viselkedjen az ember a polgári életben. Ez a tudás nem annyira épületes, sem számunkra, sem azon közösség számára, ahová visszatérünk.
Piper Kerman
-
Ha az emberek csak egy kis időt szánnának rá, hogy elgondolkozzanak, rájönnének, hogy az életüket irányító elképzelések egyszerûen nevetségesek! De nem teszik meg, hanem vakon mennek tovább, észre sem véve a börtönfalakat, amelyeket felhúztak maguk köré.
Bob Proctor