A csillagok olyan emberek, akiket valaha nagyon szerettek, ezért képzeletben kirajzolják az alakjukat a csillagokból, hogy sohase felejtődjenek el.

Kapcsolódó idézetek

1. A csillagok sosem hagyják el az embert, amit Istenről talán nem lehet elmondani. A csillagok mindig közel vannak, még ha a hétköznapokhoz láncolva nehezünkre esik is egy kalap alá venni a közelséget és a csillagokat. Jón Kalman Stefánsson
2. Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen, oly vonzó a fényed, mit nem érek el. Álmomban látlak, és mindennap várlak, mert amíg élek, nekem csillag leszel. Ihász Gábor
3. A szerelem hulló csillag volt eddig nékem. Felmerült egy-egy kép gyakran emlékemben; s aztán csak hamar elmosódott; de most mást érezek; most nagyon érzem, hogy ezt a képet, mi szívemben felmerült, sohasem tudom felejteni. Rudnyánszky Gyula
4. Az emberek olyanok, mint a csillagok; néhányan létrehozzák saját fényüket, míg mások visszatükrözik azt a ragyogást, amit kapnak. José Martí
5. Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön, Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön. Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít, Amikor ők maguk már nincsenek köztünk. Ezek a fények csillognak és különösen, Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek. Szenes Hanna
6. Mindenki a csillagok után vágyik. Mindenki azt akarja megkapni, amit nem érhet el. Az emberek kézbe akarják venni a különlegeset, és valami rendkívülit akarnak a zsebükben hordani. Erin Morgenstern
7. Az emberek sosem olyanok, mint amilyennek emlékszünk rájuk. Ha csinosnak, kedvesnek akarjuk megőrizni őket, képzeletünkben felnagyítjuk ezeket a tulajdonságaikat. Az évek múlásával egyre inkább olyanná alakítjuk az emléküket, amilyennek látni szeretnénk őket. Agatha Christie
8. A csillagok több milliárd évesek. Csillagok, melyek régen kihunytak, de a fényük még utazik az időn át... Talán az egyetlen, ami sohasem hal meg. Oda térnek meg a lelkek.
9. Egyik élet sem fontosabb a másiknál, és mindennek megvan a maga célja. Mindennek. Képzeld el, hogy mind a nagy terv részei vagyunk, melyet egy nap megértünk, és e napon, miután megtettük azt, amire csakis mi vagyunk hivatottak, felszállunk, és azokkal, akiket legjobban szerettünk, újra egyesülünk örök ölelésben! Képzeld el, hogy csillagokká válunk!
10. Sûrûn álltak a csillagok az égen és pislogtak, mintha megannyi szem lett volna, mely a földet nézi. (...) Szemek azok, megholt emberek szemei, kik visszatekintenek arra, ami kedves volt nekik ebben az életben. S valahányszor egy ember meghal idelent, egy csillaggal több gyúl ki odafönt s valahányszor egy ember születik, egy csillag elszalad a földre. Wass Albert