Ugrás a tartalomra
A december egy nagy, vörös bársonyfotel, amibe jó beleülni, ha hazamész. Pezsgőbontással kezdődik, és azzal ér véget. Ha szerencsések vagyunk, leszakad a hó is, és mindent tisztára mos. Elfedi a fehér lepel a bánatokat. Decemberben senki sem szomorú. Ilyenkor az emberek hazalátogatnak a családhoz, még az a rokon is hazamegy, aki nyáron haragudott. Megpusziljuk anyát, és megöleljük apát. Együtt vagyunk. Szeretjük a kollégákat is, prémiumokat osztogatnak, megdicsér a főnök, és fényesbe öltöztetjük az ablakokat, csakúgy, mint a szívünket. Ez elég nyálas, de attól még igaz.
Kapcsolódó idézetek
-
Nemsokára karácsony lesz. Szép, meleg, barátságos kis ünnep, az esztendő legszebb napja, amelyen az emberek, ha még olyan fásulttá és érzéketlenné is tette őket a hétköznapok szürke melankóliája, felengednek a hidegségükből, vidámak lesznek, derûs lelkûek és tréfakedvelők, mert a karácsony hangulata megüli a lelküket s a barátságos szobák melengető mélyén felgyúló pici gyertyák fénye mellett szívesen fognak áldozni az otthon és a családi szeretet szellemének.
Sztrakoniczky Károly
-
Ha karácsony közeledik, mindenkit, mindannyiunkat örömteli várakozás tölt el. Várjuk az ünnepélyes, szép estét, a tündöklő fát, a gondtalan együttlétet, az ajándékokat. Az ünneplés lehet elmélyült, bensőséges, lehet vidám, hangos is. De mindig valami jó, belső örömmel jár.
-
Én szeretem a karácsonyt. Tudom, hogy manapság mindenki csak az ajándékokat látja benne, meg azt mondják, hogy máskor is ki kell mutatni a szeretetet, de miért ne lehetne egy ünnep, amikor tényleg elfelejtünk minden problémát, és csak a szépre és jóra gondolunk? Igenis kell egy olyan nap, amikor a legapróbb kis negatív érzést is kitöröljük a szívünkből.
-
A világ rohamlépésben halad velünk, hihetetlen gyorsasággal változik minden körülöttünk, de az ünnepek kiemelnek bennünket ebből a nagy zsongásból, és biztos pontot jelentenek az életünkben. A karácsony éppen ilyen... egy mérhetetlenül boldog pillanat... olyan, mint amikor a kisgyermek odaszalad az édesanyjához, megöleli, és érzi a biztonságot, a szeretetet.
Szocska Ábel
-
Itt a karácsony, nem kell félni,
ilyenkor beengedjük a fényt, elûzzük a sötétséget,
és gazdag világunkat elárasztjuk az öröm mosolyával,
szóval öleld körbe a világot, hiszen itt a karácsony!
-
Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi se tûnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt.
Nora Roberts
-
Ahol igazi az érzés, ott átöleli az ünnep a jelenlévőket. Ott, ha kialszanak is a fények, dobozba kerülnek is a díszek, a dekorációk, lehetnek a mindennapokban nézeteltérések, akár veszekedések is, de az összetartozás, a szeretet, ha halványabban is, velük marad, hogy újra ünneplőbe öltözhessen egy év múlva, karácsony ünnepén.
Mikola Péter
-
Karácsonyfa a szobában,
ő is díszbe öltözött,
a szeretet melegsége
a szívünkbe költözött.
Együtt játszunk, társasozunk,
s eszünk finom süteményt...
Bárcsak mindig így maradna,
ne adjuk fel a reményt!
Aranyosi Ervin
-
A karácsony számomra az év legszebb időszaka. (...) Az a legszebb ebben az Ünnepben, hogy az emberek megállnak néhány napra, és csak azokra figyelnek, akik igazán fontosak számukra. Megszûnik a külvilág, csend és béke költözik az otthonokba.
Zséda
-
Valahányszor a közeledő karácsonyra gondoltam (...), kellemes, megbocsátó, jótékony, nyugalmas időszakként gondoltam rá; az évnek egyetlen olyan szakaszára, mikor a férfiak és nők egyként kitárják addig elzárt szívüket, és a sír felé tartó utazáson útitársakként gondolnak a náluk szegényebbekre, nem pedig holmi idegen fajra, amely másfelé utazik.
Charles Dickens