A dicsőség az erény árnyéka: azt is kíséri, aki nem akarná. De mint az árnyék néha elöl, néha utol jár: úgy a dicsőség is néha előttünk van s láttatja magát; néha mögöttünk van, s annál nagyobb, minél későbben szûnik meg az irigység.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki ismeri az erényt, nem ér fel azzal, aki szereti is azt. Aki pedig szereti, nem ér fel azzal, aki gyönyörûségét is leli benne. Konfuciusz
2. Mindenkiben van szégyen. Mindig van bennünk jó és rossz, sötétség és fény. Ám ha nem jutunk dûlőre a szégyenünkkel, a küzdelmeinkkel, akkor elkezdünk abban hinni, hogy valami nagy baj van velünk - hogy selejtesek vagyunk, nem elég jók -, és ami még rosszabb: eszerint is kezdünk cselekedni. Ha igazán teljes szívvel akarunk élni, ahhoz esendőnek kell lenni. Az esendőséghez pedig meg kell birkózni a szégyennel. Brené Brown
3. Az irigység az egyetlen olyan tulajdonság, ami nem szûnik meg soha. El lehet nyomni, el lehet titkolni, még magunk előtt is elrejthetjük. De attól még ott van. És ha egyszer jött, az jönni fog többször is. Leiner Laura
4. Az igazság árnyként, hol előttünk, hol utánunk járdogál, amint a szerencse napja vagy előttünk kel fel, vagy utánunk áldozik le.
5. Némelyik ember irigyli a másik boldogságát, holott lelkét kellene irigyelnie, mely a boldogság befogadására és átérzésére képes. A történéseknek mindig saját lelkünk ad súlyt és jelentőséget.
6. Az irígység többnyire, mint villám, a tetőket Sújtja, s mindazokat, mik másoknál magasabbak, Ugyhogy sokkal bölcsebb meghódolni nyugodtan, Mint a hatalmat ohajtani s országolni akarni. Titus Lucretius Carus
7. Egy kevéssé tetszetős arc egyre jobban elveszíti a tetszés képességét. Aki hordozza, közönyös lévén a többieknek, önmaga iránt is közönyössé válik, nemtörődömsége kiül az arcára, és egyre jobban taszítja mások tekintetét. A szépség viszont állandóan figyeli, díszíti, óvja, szemléli, és talán így is mondhatjuk, egy folyton előtte lebegő, képzeletbeli tükörbe vetíti magát. A rútság elfelejti és elhagyja magát. De kétféle rútság van: amelyik szenved, és a düh meg az irigység fegyverével tiltakozik a külvilág véleménye ellen: ez az egyedüli, az igazi rútság; a másik viszont jámbor és gondtalan, belenyugszik sorsába, nem kerüli és nem hívja ki az ítéletet, és így, ha a szemnek nem, legalább a szívnek tetszik. George Sand
8. A gyûlölet a szeretet árnyéka. Hol egyik ott van, a másik bizonyosan követi, és nincs, mi nagyobb hatalommal bírna, mint e kettő elegye.
9. Az ember, amíg igazságos úton halad, addig bátran mehet minden veszedelemmel szemben. De mihelyt a ravaszsággal, az elfogultsággal, az egyéni becsvággyal akarja magát előbbre helyezni másoknál: előbb-utóbb elbukik. Wass Albert
10. A dicsőséget néhányan hajszolják, míg másoknak véletlenül az ölébe hullik anélkül, hogy tennének érte. Bárhogy is, de becsülendő, ha valaki az áldásában részesül. Azonban azt kérdem: a dicsőség mikor veszti fényét, hogy átadja helyét egy igaztalan hadjáratnak? Mikor válik az egykor még nemes cél tûzzé, ami mindet elemészt? Láttam a háborút és láttam a halált.