A fák lombozatában és a dombok lankáiban költészet lakozik, a szélben dalok szunnyadnak, a nap csókja áldást jelent. A patakcsobogás történeteket mesél, az óceán árja eposzokat. Vannak fák (...), amik mintha azért nőttek volna, hogy egyszer megérinthessem a törzsüket, annyira örülnek nekem. Egy nap te is érezni fogod ezt a szeretetet a saját kezeddel.

Kapcsolódó idézetek

1. Mászd meg a hegyeket, és hallgasd meg örömhíreiket! A Természet békéje úgy árad majd beléd, ahogy a napfény árad a fákba. A szelek saját frissességüket fújják beléd, a viharok saját erejükkel töltenek fel, míg gondjaid őszi levelekként hullanak le rólad. John Muir
2. A hegy csókolva tör égbe, habot hab ölel, szorit, átfog; egymást ringatva, becézve hajlonganak a virágok; a földet a nap sugara, a hold a tengereket: minden csókol... - S te soha engemet? Percy Bysshe Shelley
3. Próbáltál már valaha átölelni egy fát? Ölelj át egy fát, és egy napon rá fogsz jönni, hogy nem csupán te ölelted meg azt a fát, de a fa is válaszol neked: ő is átölel téged. Akkor valóban meg fogod érteni, hogy a fa nem csupán anyag, nem csak egy növényfaj a botanikai lexikonból, hanem egy ismeretlen Isten - ott zöldell, ott virágzik a kertedben, oly közel van hozzád, s téged hívogat, újra és újra téged szólít. Osho
4. Szerelmem, odakint nehéz, felhős az ég, idebent a nap a zenitre hág: boldogság, hogy este találkozunk otthon, a saját kis buborékvilágunkban. A melegség, a gyengédség buborékjában, a kertben, amelyet egy csók édenkertté varázsol. Raphaëlle Giordano
5. Várlak, hogy itt légy, hogy eljöjj és megörvendeztess. Várom a lombzajt. Várom a harmatcseppek piciny csengetését. Várom az apró füvek suttogását. Várlak Téged!... ...szívem ős mély dobbanását várom a csendes éjben.
6. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
7. Minden, ami létezik, benned él, A föld, a csillagok, az óceán. Te is benne élsz a fák leveleiben, A madarak dalában. Ott vagy minden emberben, A szél suttogásában. Hát szeresd. Hiszen ha őket szereted, Magadat szereted.
8. Szép arcát gyengéd nap csókolja, Hozzáhajol az erdő lombja. Szél szelíd szava búcsúztatja, Felkészíti az útra,
9. Ahol valami szép van, ott az ember érzi a napot és a fényt, az angyalokat, a tengerek hatalmasságát, a csillagokat, a szél muzsikáját, de a borzalmas mélységeket is.
10. Kiabálnék, hallja meg a világ! Nekem újra égig érnek a fák, És forog a Föld, mert láthatom őt Egy életen át, Ez a boldogság.