Ahol valami szép van, ott az ember érzi a napot és a fényt, az angyalokat, a tengerek hatalmasságát, a csillagokat, a szél muzsikáját, de a borzalmas mélységeket is.

Kapcsolódó idézetek

1. Van a tengernél nagyszerûbb látvány, ez az égboltozat; van az égboltozatnál nagyobb látvány, ez a lélek bensője. Victor Hugo
2. A jó vers (...) az emberi létezés hihetetlen mélységeit és csodáit tudja felvillantani.
3. Ábrándos lelkek szerint a tenger óriási, kékes tájakat rejt méhében, s akik a vízbe fúltak, ott görögnek hatalmas halak közt, különös erdőkben, kristálybarlangokban. A folyónak viszont csak fekete mélységei vannak, ahol iszapban rothadnak a hullák. Mégis milyen szép, amikor ragyog a kelő napban, és lágyan csobog zsongó nádasokkal szegett partjai közt! Guy de Maupassant
4. Hû, de szép dolog az, amikor valaki képes megrendülni attól, hogy ki mindenki is ő. Hogy micsoda mélységek, micsoda sötétségek és ragyogások vannak benne! Micsoda fény és árnyék! Pál Ferenc
5. Valami szépet látni olyan érzést kelt, mint a szerelem. Mintha belezúgnánk egy igazán kellemes külsejû emberbe, pusztán attól, hogy ránézünk. Ted Chiang
6. A jó, a szép és a remény mindenben benne van, benne él. A felkelő nap sugarában, a kimondott szó erejében, egy édes kacagásban, akár egyetlen pillanatban.
7. Nincs szebb, mint jót látni, és érezni, hogy azonos vagyok ezzel a jóval, része vagyok, alkotó eleme, s minden, ami körülöttem lüktet, ami hozzám tartozik. Szilvási Lajos
8. Ha becsülik az embert (...), az olyan jó érzés, mintha az ember állandóan napfényben sütkéreznék, és szívében kellemes, derûs érzések bontakoznak ki. Charlotte Bronte
9. Az élvezetek olyanok, mint a hullámok és a hegycsúcsok, a szenvedések pedig, akár a mély szakadékok, s csak mindezek együttesen teszik széppé az életet, mert csipkéződik, akár a keleti hegyek láncolata, amelyet annyira megcsodálunk. Boleslaw Prus
10. A tengeren az ember nyugalmat talál. Tágassága, felfoghatatlan mérete megnyugtat, megvigasztal és az élet gondjait parányivá zsugorítja: a szárazföldi nehézségeket, a súrlódásokat, a bosszúságokat, az emberek közötti viszonyokat, a kötelezettségeket; elég, ha belenézünk a hullámokba, és már érezni is, ahogy a létezés megnyugszik a keblünkben. Jón Kalman Stefánsson