A fejetlenség nem gödör. A fejetlenség létra. Sokan próbálják megmászni, de lezuhannak róla, és nem vágnak neki megint. A zuhanás összetöri őket. Másoknak megadatik a lehetőség a feljutásra, de nem élnek vele. A birodalomba kapaszkodnak, az istenekbe, vagy a szerelembe, káprázatokba, mert csak a létra valódi, és nincs más, csak a mászás.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenki eltéved egyszer. Vannak, akik rossz vonatra szállnak, rossz helyen fordulnak be az úton, félrelépnek a sötétben, gödörbe esnek, rossz emeleten lépnek ki a liftből, vagy eltévednek az uszodában, amikor fáradtan keresik a partot a folyton mozgó emberfejek között. Minden eltévedés a káosz létét bizonyítja, a világ játékos-gonosz fintorral csavarodik egyet, ami kívül volt, az belülre kerül, ami belül volt, az lesz a különleges. Az ember előbb vagy utóbb megtanulja, hogy a valami, amit térnek nevez, értelem nélküli üresség csupán. Havasréti József
2. Az emberek többsége kishitû, és megelégszik a létra aljával is. Minél többen vannak odalent, annál nagyobb a tömeg a létra alsó fokain, ezért annál több az üres hely feljebb. Természetesen nagyon nehéz felkapaszkodni, de ha egyszer sikerül, ott már kevesebb lesz a versenytárs. Arnold Schwarzenegger
3. Az értelem nagyszerû létra, ha az égre törsz, de a mennyekig sajnos nem ér fel. Csak a szív bölcsessége képes megvilágítani az odavezető utat. Dan Millman
4. Ha egy képben kellene bemutatnom, milyen a mélyszegénység és a benne élő gyerek életesélyének viszonya, akkor úgy mondanám, olyan, mintha egy nagyon mély gödör alján állna a halmozottan hátrányos helyzetû gyerek, és a rendszer belógat egy létrát, amin kikapaszkodhatna. De a létra fogai hiányosak, néhol nem is az ő méretéhez igazodnak, no meg libeg, nem stabil, néha még jól be is lengetik, felülről, növelve a lepotyogás veszélyét. A létra túl magasan kezdődik, a gyerek alig éri el, és nincs, aki bakot tartana neki. Sőt, ha sikerülne is elkapnia a lépcsőfokot, sok kéz kapaszkodik a lábába, húzza vissza a közeg, ami már jó régóta a gödör mélyén él.
5. A szabadság megadja a lehetőséget, hogy akár az állatok szintje alá zuhanj, akár az angyalok fölé szárnyalj. A szabadság létra. Egyik vége a pokolba nyúlik alá, a másik az égbe fel. Ugyanaz a létra; te döntöd el, hogy melyik irányban indulsz el rajta. Osho
6. Minden ember az égbe vágyik, de az ég magasan van, mi pedig itt vagyunk lenn a sárban... az égbe vezető út meredek, és szédítő a mélység, ha lenéztek róla... a legtöbb ember szédül is, és aki szédül, az érthető módon kapaszkodókra vágyik... ilyen kapaszkodó nektek a templomba járás és az egyház... másoknak ilyen kapaszkodó a körülmetélés és a szombat megtartása, vagy a napi ötszöri ima és a mekkai zarándoklat stb. stb... ezzel nincs is semmi baj, de nem mindenki szédül, és ne várjátok el senkitől, hogy az általatok kedvelt kapaszkodókat használja.
7. Az elme egy létra - őrizetlenül hagyod, lefelé visz, ha odafigyelsz rá, felfelé visz. Ugyanaz a létra! Az elme egy ajtó - ha nem figyelsz rá, kifelé visz, ha odafigyelsz rá, befelé visz. Ugyanabból az elméből, ha zabolátlan: harag, gyûlölet, féltékenység lesz. Ha ura vagy: együttérzés, szeretet, fény lesz. Légy figyelmes, légy éber, légy ébren, és ne ítélkezz. Ne légy moralista: teremts magadban egy vallásos tudatot. És "vallásos tudat" alatt egy választás nélküli tudatot kell érteni. Itassa át jó mélyen ez a kifejezés szívedet: választás nélküli tudat. Osho
8. A sötétség a világosság hiánya. Nem lehet összetörni és kilapátolni az ablakon. Sokkal egyszerûbb, ha meggyújtunk egy gyertyát. Tehát nem a rossz, a hiány ellen kell küzdeni, hanem életre hívni a fényt, a saját életünkben és másokéban egyaránt. Böjte Csaba
9. Rosszul értelmezzük a többi embert, téves kulcsok alapján olvasunk bennük, futni akarunk feléjük, s a végén nyomorultul belezuhanunk az ûrbe. Igazából egyáltalán nem lehet tudni, mi játszódik le bennük, még ha oly csábító is az illúzió: állandóan áthidalhatatlan ûrök nyílnak köztünk és a többi ember közt, a megértés vagy az empátia illúziója nem több, mint délibáb. Mindannyian be vagyunk börtönözve a saját átadhatatlan tapasztalatainkba. Juan Gabriel Vásquez
10. Egy darabig azt hittem, ennél mélyebbre már nem zuhanhatok, de nem igaz, amikor az ember eljut erre a pontra, rájön, hogy ez egy feneketlen kút, és csak zuhan, és zuhan. Előttem az egész élet, szabályok, határok és lelkiismeret nélkül. Hát ez történik, ha áttöröd a korlátaidat.