Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

A felnőttség legrémesebb velejárója, hogy kénytelenek vagyunk belátni, abszolúte senki nem törődik velünk, mindent magunknak kell elintézni, egyedül kell kisakkoznunk, hogyan mûködik a világ.

Fredrik Backman
📚 Könyvek és olvasás 🪞 Önértékelés
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. A felnőttség velejárója az önismeret és a humor is, vagyis az összhang megteremtése énképünk, céljaink és a külvilág között.
  2. A felnőttlét egyedüllét. Charlotte Wood
  3. Amikor az ember még gyerek, arra vágyik, hogy felnőjön, és mindent maga dönthessen el, de felnőttként rájövünk, hogy ez a legrosszabb az egészben. Fredrik Backman
  4. Nem egyszerû felnőni, ha az ember más, mint a többiek. A felnőtté válásban az a legrosszabb, hogy az ember kezdi belátni, talán sehol sem egyszerû. Rohadékok mindenütt vannak. Fredrik Backman
  5. Felnőttnek lenni annyit jelent, hogy egyfolytában el kell tûrni a kellemetlenségeket, a szökés lehetősége nélkül. Rafael Seligmann
  6. Felnőtt emberként állandóan magunk mögé, a múltba nézünk, vagy a jövőért aggódunk. Egyetlen pillanatot nem élünk meg, ez a jelen. Pedig ez volna maga az élet.
  7. A legnehezebb azzal szembesülni, hogy a felelősség a saját életünket illetően abszolút a miénk. Szinetár Dóra
  8. Milyen furcsa, hogy amíg gyerekek vagyunk, fel akarunk nőni, szinte érezzük a kényszert, hogy megmutassuk a világnak, mire is visszük majd. Aztán amikor már a felnőtt életbe vágunk bele, hiányzik a felelőtlen lét. Borsa Brown
  9. De végül is megértettem, hogy az felnőtt ember, - aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára, - aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is. Aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat, - aki tudja, hogy bûneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára, - aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja, - s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával. Popper Péter
  10. Előbb-utóbb - és tudom, hogy tinédzserek mellett ez az idő nagyon-nagyon hosszúnak tûnik - a gyerekeink kénytelenek egyedül felnőni, fejlődni, tanulni és érni. Nem vállalhatjuk át tőlük ezt a feladatot.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat