A féltékeny szerelmesek mindent lehetségesnek tartanak. És a bírák, a kémek, a szerelmesek és a tudományos kutatók éppen azáltal jutnak a kívánt igazsághoz, hogy mindent lehetségesnek tartanak és a sok lehetőség közül kiválogatják a legvalószínûbbeket.

Kapcsolódó idézetek

1. A féltékenyek bizonyos szinten azt kívánják, hogy nekik legyen igazuk. A gyanakvás olyan, mint bármely más befektetés: egy idő után látni akarja az ember a megtérülést. Patrick McGuinness
2. A féltékeny ember sajátságos módon önszántából és meglehetős buzgón kutakodik "bizonyítékok" után, szinte várva, hogy elemészthesse magát a beteges kétkedés posványában; s már-már akkor csalódva igazán, ha mégsem csalják meg.
3. A féltékenységnek, tûnjék bármilyen túlzottnak vagy akár képtelenségnek, csaknem mindig van valóságalapja. Ismeri a mondást, hogy a vevőnek mindig igaza van? Nos, ugyanez áll a féltékeny férjre vagy feleségre is. Legyen bármilyen csekély konkrét bizonyíték a kezükben, alapvetően mindig igazuk van. Agatha Christie
4. Minden szerelemmel és szeretettel együtt jár bizonyos fokú féltékenység. Aki szeret, az félt is.
5. Az emberek ezt teszik, amikor szerelmesek! (...) Õrült döntéseket hoznak. Azt teszik, amit a leghelyesebbnek vélnek, és utólag néha kiderül, hogy tévednek.
6. Aki szerelmes, az féltékeny is. Graham Greene
7. A szerelmes egy bizonyos fokig úgy lát, mint Isten, kinek szeretete és tudása összefonódik személyében. Mondhatnók, lát minket, mert szeret, és szeret, bár lát minket. Clive Staples Lewis
8. Kettő cselekvő között vágy ébred. Egymás felé tereli, kényszeríti őket és minden felfokozódik. Így jutnak el a mindenséghez, amelyben nekik minden benne van. Minden, amit kívánni lehet. Másik nélkül az egyiket fel sem lehet tételezni. A másikban levés csak a teljességet felvillantó illúzió. Folk György
9. Kinél van az igazság? Nekem úgy tûnik, az igazságot csak a speciálisan erre kiképzett emberek kutatják: a bírák, a tudósok, a papok. A többiek mind az ambícióik... és az érzelmeik rabjai. Szvetlana Alekszijevics
10. A szerelem azzal fenyeget a csúcspontján, hogy a határ az én és az objektum között elmosódik. Az érzékek minden tanúbizonysága ellenére a szerelmes azt állapítja meg, hogy én és te egyek vagyunk és kész úgy viselkedni, mintha úgy is lenne. Sigmund Freud