A szerelem azzal fenyeget a csúcspontján, hogy a határ az én és az objektum között elmosódik. Az érzékek minden tanúbizonysága ellenére a szerelmes azt állapítja meg, hogy én és te egyek vagyunk és kész úgy viselkedni, mintha úgy is lenne.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelmesek, mondják, gyakran annyira azonosulnak egymással, hogy átveszik a másik tulajdonságait, megváltozik az ízlésük, átalakul a viselkedésük, másként kezdenek beszélni, öltözködni, enni, a távolabbi ismerősök szinte rájuk sem ismernek már, ezután nem ritka, hogy az azonosulás következtében valóban szerepet is cserélnek, és a szerelem tetőpontja egyben a végét is előrevetíti, ilyenkor kezdődnek a kisebb-nagyobb bajok, hirtelen veszekedések, sûrû hangulatváltások, megmagyarázhatatlannak tûnő kifogások, kiábrándulás az illatokból, színekből, formákból, mígnem a lassú elhidegülés előbb kétségbeeséssé, aztán haraggá válik, ezután szükségszerûen sor kerül az elszakadásra, de már az sem old meg semmit, hiszen még ekkor sem ismerik fel, hogy a másikban önmagukat gyûlölték meg a magukra maradt szeretők. Krusovszky Dénes
2. Amikor két érett ember szerelmes lesz, az élet egyik legnagyobb ellentmondása áll elő, az egyik legcsodálatosabb jelenség, ami létezik: együtt vannak, és mégis végtelenül egyedül. Olyannyira együtt vannak, hogy majdnem egyek, egységük azonban nem rombolja le egyéniségüket. Osho
3. A szerelmes ember centruma nem önmagában, hanem mindig a másikban van: tőle függ, miatta hoz áldozatot - miatta boldog és boldogtalan. S ha ez a másik nem teljesíti be álmait, a vonzalom gyûlöletbe csap át, s a szerelmes nemcsak önmagát, de szeretőjét is elpusztíthatja. Müller Péter
4. A gyötrelem és gyönyörûség határosak, és minden szempillantásban összetalálkoznak. A szerelem a legmagasabb tetője a boldogságnak, de változhat a boldogtalanság legmélyebb örvényévé. Kármán József
5. A szerelem a szerető magasztos és rejtett tulajdonságait hozza napvilágra -, azt, ami benne ritka, kivételes: ennyiben könnyen megtéveszt afelől, ami a szabály benne. Friedrich Nietzsche
6. A szerelmes egy bizonyos fokig úgy lát, mint Isten, kinek szeretete és tudása összefonódik személyében. Mondhatnók, lát minket, mert szeret, és szeret, bár lát minket. Clive Staples Lewis
7. A szerelemben a veszély a lényeg. Az, hogy kiszámíthatatlan legyen, és érezd, hogy bármelyik pillanatban belepusztulhatsz. Lakatos Levente
8. Ha csak egyetlenegyszer éljük is meg a szerelmet, tudjuk, hogy szerelmesek vagyunk - mindenféle előzetes tudás nélkül. Éppen ez a szép benne! A veszélye pedig az, hogy ha valaki egyszer megtapasztalta, onnantól kezdve mindig azokat az érzéseket és élményeket fogja keresni. Ugyanazt és ugyanúgy, ami lehetetlen! Egy kapcsolaton belül is változik a szerelem megélt élménye az időben.
9. Két ember találkozik, ami azt jelenti, hogy két világ találkozik egymással. Ez nem egyszerû dolog, hanem nagyon is bonyolult, a legbonyolultabb a világon. Mindkét fél egy külön világ önmagában, két bonyolult, rejtelmes világ hosszú múlttal és végtelen jövővel. Kezdetben csak a két felszín találkozik. De ahogy a kapcsolat egyre meghittebb lesz, egyre mélyebb, egyre közelibb, a középpontok is elkezdenek kapcsolódni egymáshoz. Amikor a középpontok találkoznak, azt hívjuk szerelemnek. Osho
10. A szerelem a bizonyosság érzése, amikor ráébredsz, hogy a másik feled nélkül nem tudsz, és nem is akarsz élni. Amikor találkozol valakivel, és a szíved kiugrik a helyéről. Fürödni akarsz a tekintetében, és elolvadni a szeretetében. Az érintése, az illata, a hangja, a nevetése után sóvárogsz, és minden percet vele akarsz tölteni. Aggódsz érte, ha nincs veled, és ha baja esik... nos, abba te is belehalsz. A. O. Esther