A festmény több, mint részletek összessége. A tehén magában csak egy tehén. A rét csak fû és virágok. A nap pedig - ami átszûrődik a fa levelein - csupán fény. De ha mindezt együtt nézed, varázslatos képet kapsz.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy nagy festmény nem más, mint az érzelmek párlata. Empatikusan kezet nyújt az embernek, és átvezeti a múlt meg a körülmények útvesztőjén.
2. Ironikus módon a fénykép számomra mulandó. Tökéletesen megörökít egyetlen pillanatot, míg a festmény az örökkévalóságot.
3. A festmény nem egy pillanatot rögzít, mint általában a fényképek. A festő munkája más, mint a fényképészé. Festőként a személyiség egész életét igyekszem megragadni, s egyetlen képbe sûrítem egy személy minden életszakaszát.
4. Az élet olyan, mint egy festmény. Egy bizarr, absztrakt festmény. Megnézzük, és azt gondoljuk, hogy kusza homály az egész. De ha jobban megnéznénk, valóban megnéznénk, megfigyelnénk, és még a képzelőerőnket is használnánk, az élet sokkal, de sokkal többet adhatna nekünk. Lehetne a képen tenger, ég, lehetnének emberek, épületek, virágkehelyben pihenő pillangók - vagy akármi, kivéve a kusza homályt, aminek korábban láttuk. Cecelia Ahern
5. A természet csupa ellentét: Nappali fény és éji sötét, Kopár hegyek és virágos völgyek, Piciny fûszálak, hatalmas tölgyek. Szenes Hanna
6. A szerelmet nem lehet úgy ábrázolni, mint egy fát, vagy a tengert, vagy bármi más rejtélyt. Az a szemünkben van. A bûnös a szentben - a fény a festékben.
7. A festő minden tárgyat, a legszerényebbet is, ugyanazzal az összpontosított érzékiséggel vesz szemügyre. Állatnak, növénynek, ásványnak egyenlő értéket tulajdonít.
8. A festészet varázsa maga a festés, és a festőnek egyedül ez nyújthat örömet és beteljesülést.
9. Nagy a világ, nincs két egyforma nap, sőt óra sem, s a világ teremtése óta nincs két egyforma falevél, - az igazi remekmûvek is, akár a természet mûvei, mind különböznek egymástól.
10. Több tízezer év távlatából, anélkül, hogy pontosan látnánk a dolgok eredetét, utólag visszatekintve, az évezredek torzításával, impresszionista festményként dereng fel a kezdet. Festmény, amelyen minden egyes színfolt látszólag összekapcsolódik a mellette lévő ponttal, hogy felragyogjon az "Impresszió, felkelő nap", de amely valójában csak egymás mellé helyezett önálló színfoltok összessége, folytonosság és szabályosság nélkül. Ha közelebb megyünk, végül nem látunk mást, mint ezeket a kis ecsetvonásokat, ezeket a kis festékfoltokat. De távolról minden értelmet nyer.