Ugrás a tartalomra
Több tízezer év távlatából, anélkül, hogy pontosan látnánk a dolgok eredetét, utólag visszatekintve, az évezredek torzításával, impresszionista festményként dereng fel a kezdet. Festmény, amelyen minden egyes színfolt látszólag összekapcsolódik a mellette lévő ponttal, hogy felragyogjon az "Impresszió, felkelő nap", de amely valójában csak egymás mellé helyezett önálló színfoltok összessége, folytonosság és szabályosság nélkül. Ha közelebb megyünk, végül nem látunk mást, mint ezeket a kis ecsetvonásokat, ezeket a kis festékfoltokat. De távolról minden értelmet nyer.
Kapcsolódó idézetek
-
Az ember megszületik. Ilyenkor nagyon közel állunk a vászonhoz, és semmit nem értünk az egészből. Csak a rengeteg fényt és színt vesszük észre. Azonban ahogy idősebbek leszünk, egyre hátrébb lépünk, és kezdjük megpillantani a képet. A kis színpöttyök virágformát öltenek, emberekké olvadnak össze, kutyákká. Lesz rálátásunk. De amikor valaki örökké él... vagyis ha örökké élne, akkor folyamatosan távolodnia kellene a képtől, és a festmény hamarosan csak egy élénk színû négyszög lenne valahol messze a távolban. Még mindig emlékeznénk arra, hogyan nézett ki közelebbről, de valójában már nem látnánk. És addig kellene távolodnunk tőle, míg végül a színek is eltûnnének, és a kép már csak egyetlen fénypont lenne. Aztán ezt is magába nyelné a környező sötétség, mint amikor kihuny a csillag.
-
Néha minden olyan színes, olyan harsány, mintha egy határtalan képzelőerejû gyermek festékeivel festették volna, de a kép közepén vagy a szélén mindig megjelenik egy apró sötét folt.
Elif Safak
-
Egy nagy festmény nem más, mint az érzelmek párlata. Empatikusan kezet nyújt az embernek, és átvezeti a múlt meg a körülmények útvesztőjén.
-
Minden összefolyik. Az örökké tartó napok az állandóan lehúzott reluxa mögött kontúrok, vég és kezdet nélkül csúsznak egymásba.
Linn Skaber
-
Gondolataim írás közben megvilágosodnak, s a kezdetben hisztérikus, összefüggéstelen impressziók végül véleménnyé formálódnak, oly tündöklő, kristálytiszta képpé, amelyhez fogható csak egy festményen látható.
Ahdaf Soueif
-
Mint egy festményen, az egyes ecsetvonások sokszor fontosabbak a történetben, mint a nagy egész. Egyik a másikból következik, egymást színezik, takarják, változtatják, tökéletesítik, de sokszor csak rontják - általában egészen addig, amíg ez az "alkotás" már csak valami firkálmány lesz, amit még leköpni sem érdemes, nemhogy kiakasztani a falra, valahová az ágy fölé.
-
Egy festmény ideje - jó esetben - a mindig, a most már örökké. A metafizika.
-
Vannak, akiket az írás impresszionistáinak nevezhetnénk. Tehetségük abban rejlik, hogy rátalálnak a történetekre. Nyitott szemmel járnak-kelnek a világban, és úgy szüretelik a helyzeteket, hangulatokat és kis jeleneteket, mint cseresznyét a fáról. Egy gesztus, egy mosoly, a mozdulat, ahogy valaki hátrasimítja a haját, vagy megköti a cipőfûzőjét. Pillanatfelvételek, amelyek mögött történetek lappanganak. Képek, amelyekből történet lesz.
-
Az apróságok jelentik az életet, zagyván összekeverve bennünk, mint ahogy valamely festmény lényegét sem a rajta szereplő alakok adják, hanem a vonalak hajlása s a színek kevert árnyalatai.
Wass Albert
-
Vannak időalapú mûvészetek. A film, a zene, a színház, mind időalapú mûvészet. Van eleje, közepe és vége. Az elejétől kezdve figyelned kell. Ahhoz az időszakaszhoz vagy kötve. Csak ily módon tudod átélni. De van a festészet. Nincs eleje, nincs közepe, és nincs vége. Azt látod, amit szeretnél, és akkor, amikor szeretnéd. Nincsenek korlátok. Egyszerûen csak ott van.