Ironikus módon a fénykép számomra mulandó. Tökéletesen megörökít egyetlen pillanatot, míg a festmény az örökkévalóságot.

Kapcsolódó idézetek

1. A festmény nem egy pillanatot rögzít, mint általában a fényképek. A festő munkája más, mint a fényképészé. Festőként a személyiség egész életét igyekszem megragadni, s egyetlen képbe sûrítem egy személy minden életszakaszát.
2. Egy festmény egy vers - szavak nélkül, egy vers egy festmény - szavakban. A zene mindkettő. Vangelis
3. Minden fotográfia időparadoxon. Időn belüli időtlenség, mulandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek. Bartis Attila
4. Különös dolog a fénykép: mindig jelen időben van, mindenkit egyetlen pillanatban ábrázol, és az a pillanat soha többé nem jön el. Az utókor számára készítjük, és miközben villan a zár, önmagunk jövőbeni változatára gondolunk, amint visszatekint erre az eseményre.
5. Egy festmény ideje - jó esetben - a mindig, a most már örökké. A metafizika.
6. Legkönnyebb egy alakuló festményhez hozzátenni valamit, legnehezebb elvenni valamit; de még nehezebb oda sem tenni azt, amit elvettünk. Gadányi Jenő
7. A természet festése elgondolkodtató, hiszen maradandóan ott van és ott is marad az ember szeme előtt. (...) Talán arról van szó, hogy némely festők a természetnek azokat a titkait látják meg, amelyek a futó pillantás előtt rejtve maradnak.
8. Egy fénykép őriz valamit, de nem mindig látható világosan, hogy a megőrzés folyamata által egyúttal valami el is pusztul. Egy portréfénykép, főleg egy elhunyté, fokozatosan az emlék helyébe lép; a fénykép kiszorítja, helyettesíti azt, valamit elhomályosít az emlékezetben.
9. A folyni látszó idő: maga az élet. És az állókép: a halál. Müller Péter
10. A fotográfia képes azon pillanat érzését felerősíteni, amit akkor éltem meg, amikor exponáltam. A fényképnek nincs is más választása. A fotográfia nem lát a jövőbe. Meg persze a múltba sem. Egy kép mindössze az a pont, ahol a jövő összeér a múlttal. Ha úgy tetszik: a folyamatos jelen. Bartis Attila