A föld súlya készül elhagyni minket, és városokon végig, frontokon, hulltunk el a robbanó éjeken.

Kapcsolódó idézetek

1. Holtak közt járva holttá leszünk mi is. Honoré de Balzac
2. Mint hó a földről, olvadunk. Föld vagyunk csak, mit otthagyunk. Véghelyi Balázs
3. Az idő múlik, mi pedig múlunk vele.
4. Az éveink gyilkosan fölfalnak; a természet biztos sorrendet tart.
5. Minket szétvetnek a tárgyak, ki van hasasodva az összes ház fala a felesleges vacakoktól, és még így is egymást tapossuk az áruházakban fekete pénteken. Lackfi János
6. A világ egy zuhanó tégla, s mi alatta állunk. Bödőcs Tibor
7. Halálunk egy bizonyos szinten már készen áll, és árnyéka ott kullog mögöttünk, mielőtt megtörténne.
8. Hang nélkül koldulok az omladékon, vánszorognak az órák, éj éjt követ - mind nékem táruló sír.
9. Lábamra sár ragadt, súlya földre húz, számomra nem maradt másik kiút. Könny, vér és veríték új harcra hív, holtnak hitt testünkben dobban a szív. Pokolgép
10. Sokat elbírunk, de aztán egy egészen apró teher alatt összeroppanunk. Moldova György