Mint hó a földről, olvadunk. Föld vagyunk csak, mit otthagyunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Szavak, elvek és hit - lehullnak rólunk, mint a falevelek. Véghelyi Balázs
2. Valahány lény csak van a földön, Mind mulandó, s egy vagy más bajtól leigázva, Láthatjuk, mint tûnik végképp el szemeinkből. Titus Lucretius Carus
3. Az odalenn alvókat csak az fûzi hozzánk, hogy valaha ők is olyanok voltak, mint mi, s miként földi maradványaik már elvegyültek az anyafölddel, miránk is ugyanaz a sors vár. Walter Scott
4. Magam leszek a zúzmara, a hóval olvadok. Elillanok, akár a tél, akár a sóhajok. Vad Fruttik
5. A fák költemények, melyeket a Föld ír az égre. Mi pedig kivágjuk őket és papírt csinálunk belőlük, hogy megörökíthessük az ürességünket. Kahlil Gibran
6. A fák költemények, melyeket a Föld ír az égre. Mi pedig kivágjuk őket és papírt csinálunk belőlük, hogy megörökíthessük az ürességünket. Kahlil Gibran
7. Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt. Gustave Flaubert
8. A föld betelepíthetetlen, akárcsak a hold, s mi csak azért áltatjuk magunkat, hogy ez az igazi otthonunk, mert nincs más választásunk. Mesa Selimovic
9. Mit tudom én, mi szeretnék lenni! Pehely vagyok, olvadok a hóval, mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj. Babits Mihály
10. A tárgyak olyanok, mint az emberek: elpusztulnak, ha megvonjuk tőlük a szeretetet.