Hang nélkül koldulok az omladékon, vánszorognak az órák, éj éjt követ - mind nékem táruló sír.

Kapcsolódó idézetek

1. Sötét a sír. Komor és kietlen, mint maga a halál.
2. Múlik a van, és nincs, ami volt. hallgat a sír, és mind, aki holt.
3. Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását. Stephen King
4. Kérdések válaszok nélkül sorban hullnak el, Az unott csend fojtogat, és senki nem felel.
5. Sírok - és szavaim halottan hullanak lábaimhoz. Sírok - és a szomszéd fa se hallja meg könnyeimet. Szabó Lőrinc
6. Csak járom az idő vajúdó kínját. Szívem mély árnyékba hajol: A föld siket méhéből nem hallom lelked, mint dalol.
7. Napjaim, koldusok, belesnek némán a házam ablakán, elveszett dallamot siratnak a billentyûk a zongorán. Kinn a hajnal ég, ébred a lángolás, de benn örökké tart a napfogyatkozás.
8. A tûnő órák mindent elfelejtetnek s elsodornak, és cselekedeteink, mint a folyóvizek, emlékezet nélkül való partok között futnak tova. Anatole France
9. Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva. A percek szenvednek, várnak az idő halálára. Minden hideg, minden fagyott, belepett mindent a hó. Az összes dolog halott, csak hiányod állandó. Fluor
10. A halál unalmas, de nincs menekvés.