A folyó annyi ágba szakad, ahány akadály áll útjába; de a vize csak növekedve hömpölyög tovább. (...) A mûvész olyan, mint a mesebeli sárkány: ha egy fejét levágják, hét nő helyébe.

Kapcsolódó idézetek

1. A történetek olyanok, mint a folyók, amelyek csak arra képesek menni, amerre a terepviszonyok megengedik, mégis azt a látszatot keltik, mintha a maguk útját járnák, ebben az értelemben az emberi képzelet úgy mûködik, (...) mint a gát: megállítja a folyót, a saját erejét használja föl arra, hogy eltérítse az akarata ellenére, (...) tehát az a legfontosabb, (...) hogy az ember képes legyen fölállítani ezeket a bizonyos gátakat, amelyek közé már szabadon beengedheti a történetét.
2. A valóság olyan, mint egy folyó, ami sok párhuzamos mellékágra szakad.
3. A mûvész olyan, mint a cápa: muszáj mozognod, különben megfulladsz. Ben Aaronovitch
4. Az emberek feje tele van készen kapott gondolatokkal, mintákkal és előítéletekkel. Egy mûvész feladata nem lehet más, mint hogy kirángassa az embereket a megszokott sémákból. Bródy János
5. Medréből kicsapva sok-sok ágra szakad az élet. Nehéz előre megállapítani, melyikben fogja sebesen hömpölyögtetni álnok, hitszegő árját. Ahol most elkeskenyedik, mint a folyó a homoksellőn, méghozzá annyira, hogy csúnya kavicsos fenekét is látni lehet - holnap megáradva zúdul tova bő vize. Mihail Solohov
6. A szerelem olyan, mint egy folyó. Új utat vág magának, ha akadályba ütközik.
7. Az ember teljesítményének, legyen bármilyen rendkívüli adottságokkal megáldva is, határai vannak, és minél inkább előtérbe helyezi magát a mûvész, annál inkább korlátozottá válik.
8. A mûvészet (...) nem önmagát hirdeti, nem henceg, csak az értelme valahogy belopózik az ember agyába, ahogyan a köd úszik be a tájra. Pearl Sydenstricker Buck
9. Az ember és a természet szeszélyei igencsak hasonlóak (...). Gyönyörû hidakat építünk, a természet meg fogja magát, s eltereli a folyó áramát. Paulo Coelho
10. A sokféleség a mûvészet színtere. Csak akkor szabadul fel a szellem, ha a gondolat magára hagyja, ha felismeri korlátait és tudja, hogy közel a vég. Albert Camus