A sokféleség a mûvészet színtere. Csak akkor szabadul fel a szellem, ha a gondolat magára hagyja, ha felismeri korlátait és tudja, hogy közel a vég.

Kapcsolódó idézetek

1. A színház, a mûvészet, a kultúra nemigen szereti a korlátokat. Sokkal szabadabb. Ha korlátok közé szorítják, eldeformálódik, nem lesz az, ami. Oberfrank Pál
2. Hogy mit szabad és mit nem, az a mûvészben dől el. Õ érzi, hogy meddig mehet el, és ő vállalja a következményeket is.
3. Régen azt hittem, a mûvészet meg fogja változtatni a világot. Az emberek majd meglátják a képeimet, megértik, mit akarok, és szabadabbak lesznek. Aztán rájöttem, hogy ahány néző, annyiféleképpen érti a képeimet. Wahorn András
4. A mûvészetnek (...) nem a technika a lényege, hanem a lélek. Mihelyt a lélek szabadon, akadályok nélkül közölheti magát, előáll a hiánytalan mûvészi hatás. Kodály Zoltán
5. Amikor a mûvész szellemileg magasra tör, az ember maradjon a háttérben, öröme csupán a munka legyen.
6. A mûvészet úgy tud gyógyítani, hogy az életet a léttel - amitől elszakadt - újra összeköti. Erre csak a mûvészet képes, mert a mûvészet - akár alkotó az ember, akár befogadó - őrzi az ember nyitottságát.
7. Az ember teljesítményének, legyen bármilyen rendkívüli adottságokkal megáldva is, határai vannak, és minél inkább előtérbe helyezi magát a mûvész, annál inkább korlátozottá válik.
8. A mûvészet a lélek gyümölcse, de a lélek több a mûvészetnél. George Calinescu
9. A mûvészet tulajdonképpen egyfajta öngyógyítás a boldogtalanság enyhítésére. Nem való mindenkinek, és ezzel nincs semmi baj. Ha valakinek megfelel az, ami van, csak ül, és nem alkot semmit. A mûvész viszont elégedetlen, így mindig csinál valamit: megszólal, fest, vagy csak keresztbe teszi a lábát, és felkiált: ez a mûvészet! Wahorn András
10. A mûvészet nem az eszközök, hanem a szellem mûve. Az eszközök hatását nem szabad érezni rajta. A hangján sem szabad hallanunk, hogy durva dörzsölés fizikai eredménye. A mûvész lelke határozza meg tárgyát és lényegét alkotásának. Teljesen szabad. De aki ezzel a szabadsággal visszaél, és nem őszinte hanggal, színnel, alakkal lép elénk, nem mûvész. Ámító, gyakran önámító. G. Hajnóczy Rózsa