A Gondolat egér rág agyamban. Ismeri éléskamrámat és a morzsát. Élősdiek! Gyûlölöm az élősdieket.

Kapcsolódó idézetek

1. Elfutni vágyom enmagamtól! Messzire vinném átkomat, de sarkon ûz egy vad kalandor, a lét-üszök - a Gondolat. George Gordon Noel Byron
2. Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem. Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom. Talán csak undor. Jól van így is. Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen. Inkább egyenek meg a férgek Mint hogy a férget megegyem. Karinthy Frigyes
3. Állati Élet - micsoda komor misztérium! Gondolatok és néma kínok felmérhetetlen világa. Az egész természet tiltakozik az ember barbársága ellen, aki félreérti, aki megmagyarázza és aki megkínozza a neki alárendelt testvéreit. Élet, halál! A mindennapos gyilkolás, amit az állatokkal való táplálkozás jelent - ama súlyos és keserû gondok kérlelhetetlenül ott lebegnek az elmém előtt. Gyászos ellentmondás. Bárcsak létezne egy másik szféra, ahol ez az alantas és kegyetlen végzet elkerül minket! Jules Michelet
4. Úgy utáltam, ahogy az emberek a kígyót vagy a hernyót vagy az egeret vagy a meztelencsigát utálják. Minden ok nélkül. Nem a miatt, amit okozhat, hanem ahogy felkavarja az ember gyomrát, és elémelyíti az élettől.
5. Egyszer biztos lesz egy rossz nap. Rossz nap a férgeknek, akik bélszínt zabálnak. Látom a vérüket a holdon. Puskákat és fáklyákat látok. Látok egy lidércet, amely jár és beszél. Stephen King
6. Itt - szívem mellett, itt rágja egy féreg... Érzem, mint mardossa azt... A halált én magammal hordom! - Szárazak szemeim, mint a mező az aszály idején! Orcám sárga, mint az érett kalász. Érlelődöm én is a betakarításra. Lehullott testem, mint a megszedett szőlőtő. Közel van a lemetszés ideje. Légyen meg a te akaratod. Kármán József
7. Pont ez a baj veled: Van eszed, de nem él a szíved, Nem vagy ugyan beteg, De a bogyókat szeded. Az emberek utálják, Amit nem értenek, Ravaszkodnod, látod, Nem érte meg. Ákos
8. Minden ételnél jobban rágd meg szavaidat, mert ételünket magunk gyomra emészti, de beszédeinket mások ítélete. Grassalkovich Antal
9. Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta: Miért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta? Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat, hogy terem az emberszívben undor és utálat.
10. Gyûlölöm a morcos és kókadt kedélyû embereket, akik elsiklanak az élet örömei fölött, s belegubancolódnak minden bajba, szinte legelnek rajta, mint a legyek; kik sima felületen nem bírnak megkapaszkodni, tehát a bütykös és gyalulatlan pontokra szállnak; vagy mint a pióca, mely csak rossz vért szív. Michel de Montaigne