A gondolat ösvényein haladva egy idő után eljutsz egy olyan pontra, ahol minden szó elhagy, és magányosan, egyedül kell továbbmenned. Én pedig találtam ebben a rengetegben egy kincset, mely körülírhatatlan, és attól félek, soha nem is fogom tudni átadni.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha már elég sok időt töltöttél egyedül, akkor megtanulod értékelni mások társaságát és rád szánt idejüket. A kincset a magányban fedezed fel. Felfedezed önmagad legmélyebb zugait, legféltettebb kincseit, szembekerülsz azzal, aki valójában vagy. Marie Clarence
2. Csak azt érzed, hogy egyre gyûlik köréd a csend és a hallgatás. Kínossá válik a beszéd és a magyarázat. A legjobb volna valahová észrevétlenül elmenni és csak sokkal később, utólag írni néhány sort. Talán elmenni valahová, csak azért, hogy ne kelljen magyarázgatnod és mentegetődznöd.
3. Egy nap elveszítesz mindent, amid van, és arra a napra semmi nem készíthet fel. Sem a hit, sem a vallás. Semmi. Amikor valaki, akit szeretsz, meghal, megismered az ürességet. Teljesen magadra maradsz. Soha nem felejthetsz és sohasem bocsátasz meg. Gondolkodj el! Arról, mennyi vesztenivalód van.
4. Vannak dolgok, amiket meg tudsz fogalmazni, ott vannak benned készen, letakarva, kimondani mégsem tudod. Mintha attól tartanál, hogy ha kimondod, elveszíted őket. Hogy a szó elrontja, s csak a kis részét, csak a halvány mását képes láttatni annak, amit érzel, gondolsz. Bertók László
5. A szíved ott van, ahol a kincsed. És meg kell találnod a kincsedet, hogy minden, amit az utadon fölfedeztél, értelmet kaphasson. Paulo Coelho
6. A lélek határait - mehetsz és meg nem találod, bejárj bár minden utat, mélysége akkora. Hérakleitosz
7. Sosem tudhatod, mi vár rád a sarkon túl. Lehet, hogy minden, amire vágysz. Vagy éppen semmi az égvilágon. Csak haladsz előre, egyik lábadat a másik elé téve, aztán egy nap visszanézel, és kiderül, hogy megmásztál egy hegyet. Tom Hiddleston
8. Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell
9. Van minden szívnek titkos rejteke, Amelybe senki nem láthat bele; Hisz magad elül is takargatod, Hogy akaratlanul mit tartasz ott. (...) Haladsz tovább s többé eszedbe sincs, Hogy ama rejtett zugba betekints; Hogy kulcsa hol van, el is feleded, A zárt pedig a rozsda eszi meg. Móra Ferenc
10. A történetek sem ott kezdődnek, ahol az első szó elhangzik, vagy az első mondat papírra kerül. Minden történet mögött ezer és ezer előző történet lapul, melyekre talán sohasem derül fény. Nem, nem vesznek el ezek a történetek, csak ott maradnak valahol érintetlen magányban és messzeségben. És fájnak... mindaddig, amíg valaki áldozatot hozva, önmagában ott legbelül, fel nem tör egy pecsétet... Hogy tartottam valaha a szótól: áldozat. Mire figyelhettem akkoriban, hogy nem vettem észre, ez a kulcs. Áldozatot hozni. Magunkból adni, magunkat odaajándékozni. Mindenen túlmutató, mindent felülíró, hatalmas szabadság bennünk, hogy bármikor megtehetjük. Schäffer Erzsébet