Ugrás a tartalomra
A történetek sem ott kezdődnek, ahol az első szó elhangzik, vagy az első mondat papírra kerül. Minden történet mögött ezer és ezer előző történet lapul, melyekre talán sohasem derül fény. Nem, nem vesznek el ezek a történetek, csak ott maradnak valahol érintetlen magányban és messzeségben. És fájnak... mindaddig, amíg valaki áldozatot hozva, önmagában ott legbelül, fel nem tör egy pecsétet... Hogy tartottam valaha a szótól: áldozat. Mire figyelhettem akkoriban, hogy nem vettem észre, ez a kulcs. Áldozatot hozni. Magunkból adni, magunkat odaajándékozni. Mindenen túlmutató, mindent felülíró, hatalmas szabadság bennünk, hogy bármikor megtehetjük.
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor elmesélünk valamit, saját törvényeink szerint tesszük, de úgy, hogy nyitva hagyunk egy ajtót. Változatot írunk, de sosem véglegeset. És talán reméljük, hogy valaki majd meghallja a csöndeket, és folytatódhat a történet.
Jeanette Winterson
-
Vannak történetek, amelyek félbeszakadtak. Ezek a történetek sokkal inkább jelen vannak, mint a többi, és amíg nem zárjuk le őket, addig nem tudunk továbblépni. (...) Ezért olyan fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni.
Paulo Coelho
-
Ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége,
vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek,
a sérelem sérelmet szül, a seb
sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett
szoknyából vetkező, a múltjából kilépne,
s azt mondaná: "Igen, én ezt tettem veled,
ahogy mások velem: bocsáss meg érte!"
Rakovszky Zsuzsa
-
Ez is egy gyakran ismételgetett frázis. Nem léphetsz tovább, amíg nem engeded el a múltat. Az elengedés a dolog könnyebbik része, de továbblépni nehezebb, ezért néha harcolunk ellene. Megpróbálunk mindent úgy tenni, ahogy előtte, bár a dolgok nem maradhatnak ugyanúgy. Van egy pont, amikor el kell engednünk, tovább kell lépnünk, mert nem számít, hogy milyen fájdalmas, csak így léphetünk előre.
-
Azt gondoljuk, hogy bûneinket nem lehet megbocsátani, elfelejteni, de azt szem elől tévesztjük, hogy mindenki más ugyanezt gondolja saját magáról. A történet mindig változik - mindenkinek valami mást kell megtanulnia -, de mindegyikünket csak egyetlen pillanat választ el az új kezdettől.
-
A történet megírásakor nem szabad elveszni a részletekben! Se belemerülni a családi, baráti anekdoták, sztorik olcsó sikerébe. Ezt sokan megtették már. Nem szabad ítélkezni sem. Ezt is megtették már jó néhányan. Valaki a történetben se jó, se rossz. Mindig van felmentés a gonosz számára. A jó pedig tele van hibákkal.
Karinthy Márton
-
Minden napban ott van az a valami, amibe belekapaszkodhatsz. Nincs nap, hogy ne kapnád meg azt a segítő kezet, azt a szót, azt a leckét, azt az ajándékot, ami ne segítene tovább. MINDIG ott van, a kérdés, hogy elfogadod-e, és mersz-e erőt meríteni belőle?
Oravecz Nóra
-
Nem adnálak senkinek, semmiért. Illetve... de. Igen. Adnálak. Valakinek, ingyen. Önmagadnak. Neked bármikor visszaadlak, ha kéred. Hiszen szabad vagy. Nem sajátíthatlak ki, nem köthetlek magamhoz. (...) Az ajtó nyitva áll. Bármikor beléphetsz, bármikor kiléphetsz. Nem azért léphetsz ki, mert nincs szükségem rád. A legnagyobb fájdalom lenne. De szeretlek. És ezért léphetsz ki.
Csitáry-Hock Tamás
-
Az emberben felmerül néhanapján a kérdés, hogy megéri-e a fáradság. Nem tudom. (...) Valamikor én is azt hittem, amit sokan mások, hogy a kezdetektől megválthatom a világot. Mindent odaadtam. (...) Mert én ilyen vagyok. (...) Vagy fenékig ürítem a poharat, vagy hozzá se nyúlok. Semmire se mentem vele. A világ ugyanúgy rossz irányba halad. És tudod, mi a furcsa? Nem érzem magam vesztesnek. Sem azt, hogy elárultak. Személyes ügy, barátom, az igazságszolgáltatás.
-
Ha az emberek az áldozat szót meghallják, megrémülnek, hogy valamitől meg fogják fosztani őket, hogy fel kell adniuk valamit, ami nélkül nem tudnak élni. Az áldozat számukra veszteség, hisz a mai világban minden a miénk lehet. De én úgy vélem, hogy az igazi áldozat győzelem, mert kell hozzá a szabad akaratunk, hogy lemondjunk valamiről vagy valakiről, akit szeretünk, valamiért vagy valakiért, akit jobban szeretünk önmagunknál. Nem fogok hazudni, ez hazárdjáték. Az áldozat nem törli el a veszteség fájdalmát, de a keserûség elleni csatát megnyeri. A keserûség ellen, mely beárnyékolja mindazt, ami igazán érték az életünkben.