A gonosznak és gyáva szíveknek Rettenetes vázkép a halál, Mint a félénk, kába gyermekeknek Rémítő az éjjeli homály.

Kapcsolódó idézetek

1. Sötétben bolyongó, szánalmas árnyék, Tetteiddel fájdalmat és szenvedést okozol, Bûnben elmerült, tisztátalan lélek, Kíváncsi vagy, milyen a halál?
2. A halál egy elefánt, a tekintete fáklya, a horpasza rettenetes, habos. Iszonyú bestia.
3. Torzító tükör a félelem, túlzása rettentővé nagyít, csúfsággá rajzol bármilyen véletlen vonást is, a felkorbácsoló képzelet pedig őrült és képtelen lehetőségekbe rohan bele. Stefan Zweig
4. A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyûlöletet, a gyûlölet kínt, és szenvedést.
5. Akár a gyerek mindentől reszket a vaksi Éji sötét idején, akként félünk mi a nappal Fényénél is olyantól, mely nem félnivalóbb, mint Az, mit a gyermek képzel, s félőn lát a homályban. Fontos hát, hogy a lélek rémét s elme homályát Nemcsak a napsugarak, ragyogó dárdái a napnak Kergessék, de a természetnek a képe s az ész is. Titus Lucretius Carus
6. Az ártatlan gyermek a sötétségtől fél, a bûnös ember pedig a világosságtól.
7. A szánalom gyilkos érzelem. Annál csak a vak gyûlölet és talán a szerelem veszélyesebb. Laurell Kaye Hamilton
8. A tudatlanság gyávákká, félénkekké teszi az embereket, sötét éjszakát térit el körültök. Mentovich Ferenc
9. Megfájdulna az ember lába is a kemény utcaköveken. A sok lámpa szemébe vakít. A város gonosz. És hamis. Ott üres lesz az ember és hontalan. És ami annál is rosszabb - hazug. Mika Waltari
10. Így szokott ez lenni az ismeretlen dolgokkal, megrémítik az embereket. Főként, ha ezek az ismeretlen dolgok halványan azokra a rémképekre emlékeztetnek, amelyek önnön kárhozott elméjük legsötétebb zugaiba fészkelték be magukat.