A gyerekben természeténél fogva él a meggyőződés, hogy a felnőttek alapjában véve tisztességesen élnek; igen, a gyereknek sok mindenről nem beszélnek, mert "még korai", és a felnőttek titkainak a kifürkészése a gyermekkor legizgatóbb foglalatosságainak egyike; de hogyan tételezhetné fel a gyerek, hogy létezik egy csomó dolog, ami ki van rekesztve a szóbahozhatóság köréből, hogy létezik olyan nyelv, amelyiken hallgatnak?

Kapcsolódó idézetek

1. Ki mondhatná meg, mi foglalkoztatja a gyerekeket, amikor még ilyen kicsik? Az ő világukban az állatok és a tárgyak is beszélnek. A felnőttek számára ez már hallótávolságon kívül van.
2. Ha az ember még gyerek, mindig parányi izgalommal szól a felnőttekhez. Persze nem mindenki - a legtöbben mégis tízszer is megfontolják, mit és hogyan mondjanak. Mert ugye lehetőleg gyorsan kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék), röviden kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék), végül pedig érthetően kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék). Mindebből világos, hogy a gyerek rendszerint hadar, és félrenyeli a szavakat, továbbá hogy a felnőttnek más dolga nincs, mint hogy türelmetlenkedjék.
3. Felnőttként tudjuk, hogy a gyerekeknek még fogalmuk sincs róla, hogy mik az igazi problémák, hiszen tapasztalatlanságuk miatt a világ dolgaira való rálátásuk korlátozott. A gyerekek még nem tudják, hogy nem körülöttük forog a világ. De vajon felnőttként be merjük magunknak vallani, hogy a gondolataink és világnézetünk abból a hitből táplálkozik, hogy a világ mégiscsak körülöttünk forog? Neil deGrasse Tyson
4. Ha azt gondoljuk, a titkolózással vagy a hazudozással valamitől is megkímélhetjük a gyerekünket: tévedünk. A velünk élő gyerek mindazt "tudja", amit mi tudunk, ha nem is fogalmilag, de érzésben, feszültségben, sőt: képzetáramlásban! Ráadásul, mivel fogalma sincs, mit érez, mitől feszült, miért jut eszébe mindaz, ami eszébe jut, ez az állapot egyértelmûen a kárára van. Csakis a nyíltság, a valódi élethelyzet felvállalása tanácsolható a kezdet kezdetétől, annak minden nehézségével együtt. Vekerdy Tamás
5. Egy gyerek számára fontos teljesítmény rájönni, hogy ha a felnőttek nem látják, semmilyen módon nem tudják kideríteni, mit csinál; ha nem árulja el, akkor csak találgatni tudnak, mi jár a fejében; a tettei, amelyeket nem láttak, a gondolatai, amelyeket "megtartott magának", mások számára nem hozzáférhetők, hacsak ő véletlenül le nem leplezi magát. Annak a gyereknek, aki szûnni nem akaró, babonás félelmek miatt nem tud titkot tartani, vagy nem tud hazudni, nem fejlődött ki teljesen az identitása és az autonómiája. Kétségtelen, hogy a legtöbb esetben jó okunk van arra, hogy ne hazudjunk, de ha valaki képtelen hazudni, az nem a legjobb ok. Ronald David Laing
6. Hajlamosak vagyunk azt hinni, vagy abba a hitbe ringatni magunkat, hogy a gyerekek nem értik, nem hallják s nem látják oly tisztán a világot, mint a felnőttek. De ez hatalmas tévedés. Csak figyelni kell a szemükre, s meglátjuk a leplezetlen igazságot. Robert Lawson
7. A gyerekek soha nem kicsik ahhoz, amit mondani akarunk nekik. Amikor azt állítja egy felnőtt, hogy most még korai egy gyerekkel valamiről beszélni, akkor többnyire csak ürügyet akar találni arra, hogy ne beszéljen az adott dologról.
8. A felnőttek azt mondanak a gyerekeknek, amit akarnak. Egy gyereknek hosszú ideig a felnőttek kimondott szava a legszilárdabb valóság. Amit mondanak, segíthet átvészelni a legiszonyúbb valóságot is, de bele is taszíthat. Akárcsak az, amit elhallgatnak.
9. A helytelennek tûnő viselkedés mögött valójában többnyire csak felfedezés, kísérletezés rejlik. A gyerekek ugyanis a természetüknél fogva kíváncsiak, és az a dolguk, hogy rájöjjenek, hogyan mûködik a világ, és hogyan szerezzék meg mindazt, amire vágynak vagy amire szükségük van. A tudósokhoz hasonlóan tehát "kísérleteznek".
10. A gyerekek sok mindent tudnak, néha a legfurcsább dolgokkal is tisztában vannak. A gyerekeknek nagyon jó érzékük van. Sokat látnak, sokat megértenek, ha ritkán is beszélnek róla. Sokat tudnak, amit a felnőttek nem vesznek észre. Agatha Christie