A gyerekek az emberi lélek mûködéséről, például a felnőtté és szülővé válás alapvető fontosságú kérdéseiről nem, vagy alig hallanak az iskolában. Pedig matematikus vagy irodalomtudós lényegesen kevesebb emberből lesz, mint szülő.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek nagy tömegei végképp elszoktak a gondolkodástól. A tudományos eredményeket nem értik, a tudományos gondolkodás szelleme nem hatja át őket. (...) Az iskola, amelynek ezen a helyzeten segíteni kellene, csak ismereteket tanít, nem a tudomány szellemét, és pláne nem ennek a szellemnek a méltánylását, vagy élvezetét.
2. Szülőnek lenni pontosan olyan, mintha Óz, a nagy varázsló lenne az ember. (...) Totó félrehúzza a függönyt, és egy kis ember rejtőzik mögötte, aki gombokat nyomogat és karokat húzogat. És azt mondja a mikrofonba: "ne figyeljetek az emberre a függöny mögött!" Szerintem szülőnek lenni olyan, mint annak a kis embernek az élete. Úgy teszünk, mintha pontosan tudnánk, mit miért teszünk... hogy mindentudók és mindenhatók vagyunk. Pedig igazság szerint csak összevissza nyomkodjuk a kapcsolókat, és megteszünk minden tőlünk telhetőt. Richard Paul Evans
3. Az ember (...) érdeklődőnek születik. Ezt az érdeklődést öli ki az iskola, mivel nem probléma-centrikus oktatást folytat. Motiválni kell az érdeklődés és a kíváncsiság fenntartásához. Boldogkői Zsolt
4. Az, hogy kik vagyunk, és hogyan viszonyulunk a világhoz, sokkal inkább meghatározza, hogy milyen felnőtté válnak a gyerekeink, mint az, hogy mennyit tudunk a gyereknevelésről. Brené Brown
5. A vallási tanítás a nevelés alapja, ezzel szemben a mi keresztény világunkban azt tanítják, amiben senki sem hisz. A gyermekek megérzik és látják ezt, és nem csak azt nem hiszik el, amit tanítanak, hanem annak sem hisznek, aki tanítja. Lev Tolsztoj
6. A gyerekeknek nincsenek és nem is lehetnek világos fogalmai róla, milyenek vagyunk mi, nagyok. Mintha Olümposz ködében élnénk, számukra elérhetetlen és megérthetetlen világban. (...) Annál nagyobb a csalódásuk, mikor később, serdülőfélben, rádöbbennek egy nap, hogy a felnőttek is milyen korlátoltak, kicsinyesek, irigyek, hazugok, kegyetlenek - nincs Olümposz, nincs két világ, csak egyetlenegy.
7. Az iskola a legtöbbször képtelen megtanítani, mennyire izgalmas, milyen igézően szép lehet a tudomány vagy a matematika; megmerevedett irodalmat vagy történelmet tanítanak, a felfedezés izgalmát semmibe véve. Csíkszentmihályi Mihály
8. A szülők azért játszanak jelentős szerepet a párkapcsolatokról kialakult illúziók fenntartásában, mert nem merik megmutatni a gyerekeiknek, hogy ők is emberből vannak. Nem merik megmutatni a hiányosságaikat. Csernus Imre
9. Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal. Tudatosítani egy gyerekben, hogy lelke van, szinte illetlenség. Úgy néznének az emberre, mint egy cukrosbácsira. Hogy fog az ember valaha is megérteni másokat, ha magáról sem tud semmit? Ingmar Bergman
10. Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal. Tudatosítani egy gyerekben, hogy lelke van, szinte illetlenség. Úgy néznének az emberre, mint egy cukrosbácsira. Hogy fog az ember valaha is megérteni másokat, ha magáról sem tud semmit? Ingmar Bergman