Ugrás a tartalomra
A gyerekek már csak ilyenek. Az egyik pillanatban olyan elbûvölők, hogy az ember elérzékenyül, és szinte beleszédül a nagy szeretetbe, a másik pillanatban már süteményért nyafognak vagy épp a popsijukat kell kitörölni.
Kapcsolódó idézetek
-
Szeretek gyerekek között lenni. Õk mindent észrevesznek. Még nem fásultak el. Felvillanyozzák őket olyan dolgok, amelyek bennünket már régen nem izgatnak, mert elfeledtünk lelkesedni értük. Olyan természetesek, olyan önfeledtek.
Michael Jackson
-
A gyerekek a születésük pillanatától fogva eltöltik az ember szívét szeretettel... és rettegéssel. Főleg a kislányok. Mindentől meg akarod óvni őket. És amikor nem tudod, úgy érzed, megbuktál.
C. J. Tudor
-
A gyerekek sok örömet okoznak, ha szeretik őket.
-
A család már csak ilyen. Az egyik pillanatban ölelget, a következőben már veszi is elő a szíjat, persze tiszta szeretetből.
David Grossman
-
A csecsemők csecsemők. Az, hogy fiúk vagy lányok-e, számukra egyre megy, és nekünk sem kell, hogy ez problémát jelentsen. A csecsemők szeretik, ha dajkálják őket, ha játszanak velük, ha csiklandozzák őket, és szeretnek gügyögni is; fel akarják fedezni a világot, és azt akarják, hogy dobálják őket.
Steve Biddulph
-
A gyerekek szíve még őszinte, befogadó, de ha egyszer megkérgesedik, azt már nagyon nehéz, ha nem lehetetlen meglágyítani.
Murakami Haruki
-
Mindenhol, ahol nézem a gyerekeket, olyan, mintha a felnőttek legtöbbször nem is szeretnék őket, még a szülőik se. Gyönyörûnek, meg olyan édesnek hívják a gyerekeket, és újból megcsináltatnak velük egy dolgot, hogy le tudják fényképezni, de igazából nem akarnak velük játszani, inkább kávét isznak, és a más felnőttekkel beszélgetnek. Van, hogy egy kisgyerek sír, és az Anyája nem is hallja.
Emma Donoghue
-
A gyermekek kegyetlenül gyorsan felnőnek.
Fredrik Backman
-
A gyerekek, akár a kutyák. Ha cseszegetik őket, azt hiszik, tényleg megérdemlik.
-
Ha szerelmes vagy, akkor tökre infantilis leszel, és az intim pillanatok gügyögős meg haddzabáljammegaztahülyefejedesek lesznek. Szeretünk gyerekekké lenni olyankor, mert akkor olyan szabadon nevetős meg olyan felelőtlen minden, mert a másik nem vár el semmit, és megbocsát. Utána persze minden megkomolyodik meg megromlik, mert a felnőttek olyan okosak, hogy az csak na, de addig olyan de olyan jó, csak odabújni a másikhoz, várni a szeretleket, és a másik haját csavargatva elaludni kora délután.