A gyerekek ritkán mutatják meg a kiszínezett képeket a szüleiknek vagy más felnőtteknek. Ennek feltehetően az lehet az oka, hogy ezek a rajzok nem a gyerekek alkotóerejéről tanúskodnak, épp ellenkezőleg, a legrosszabb jellemvonásaikat emelik ki: a lustaságot és a dolgok mélyére való hatoláshoz szükséges bátorság hiányát.

Kapcsolódó idézetek

1. Sokszor a gyerekek bátor, ártatlan megjegyzései a legkegyetlenebbek. A gyerekek nem értik a dolgokat, éppen ezért tudják könnyen megbántani az embereket az érzéseikben.
2. A gyerekek nem mindig szaladnak a szüleikhez, ha balesetet vagy valami váratlan, erőszakos cselekményt látnak az utcán. A gyerekek nagyon jól tudnak titkot tartani. Megtartják maguknak, és gondolkodnak rajta. Vagy egyszerûen csak büszkék rá, hogy van egy titkuk, amit nem osztanak meg senkivel. Agatha Christie
3. Mindig vannak hívei annak, hogy a gyerekeknek gyönyörû rajzokat kell készíteni, részletgazdag, tökéletes alkotásokat, hogy nézegessék, hogy fejlődjenek. Megint másik társaság - én vagyok a másik társaság - azt mondja, hogy a gyerekeknek sokszor a jelek is elégségesek, mert olyan érzékeny a belső látásuk, hogy nem szükséges kicikornyázni, pontosan tudják, hogy miről van szó. Marék Veronika
4. A szülők sem tanítanak meg mindent a gyerekeknek, nincs hozzá bátorságuk. Azért vannak a gyerekmesék, mert nem akarnak magukról beszélni. Odze György
5. Egy gyerek számára fontos teljesítmény rájönni, hogy ha a felnőttek nem látják, semmilyen módon nem tudják kideríteni, mit csinál; ha nem árulja el, akkor csak találgatni tudnak, mi jár a fejében; a tettei, amelyeket nem láttak, a gondolatai, amelyeket "megtartott magának", mások számára nem hozzáférhetők, hacsak ő véletlenül le nem leplezi magát. Annak a gyereknek, aki szûnni nem akaró, babonás félelmek miatt nem tud titkot tartani, vagy nem tud hazudni, nem fejlődött ki teljesen az identitása és az autonómiája. Kétségtelen, hogy a legtöbb esetben jó okunk van arra, hogy ne hazudjunk, de ha valaki képtelen hazudni, az nem a legjobb ok. Ronald David Laing
6. A gyermekek furcsa kis teremtmények. Ha nagyon megijednek, különösen ha olyasmitől, amit nem értenek... nem beszélnek róla. Magukba fojtják. Látszólag, talán, elfelejtik. Az emlékkép azonban mégis ott rejlik bennük, valahol mélyen. Agatha Christie
7. Azzal tesszük a legnagyobb szolgálatot a gyerekeknek, akik olyan személyiségjegyeket mutatnak, vagy olyan hajlamaik vannak, amelyeket a környezetükben élő felnőttek nehezen értenek meg, ha megengedjük nekik, hogy szabadon kifejezhessék saját egyedülálló emberi mivoltukat. Wayne Dyer
8. Vajon a gyerekek megismerhetik-e egyáltalán a szüleiket? Úgy igazán, a legbensőbb énjüket is? Hisz valójában csak egy kis darabkát, csak egy kis részletet látnak belőlük. Nem tudhatják, hogy milyenek voltak a szüleik gyerekként, hogy miről álmodoztak tinédzser korukban. Még akkor sem, ha a szüleik meséltek nekik erről, mert ezeket a történeteket mindig befolyásolja az a tény, hogy maguk a szülők mesélik el őket a gyerekeiknek. Salla Simukka
9. Sok gyerek szenved ilyen kényszerbetegségben. Olyasmiket csinálnak, amiket maguk sem értenek. Hiába mondjuk nekik: - Tehetsz bármit, de ne rajzolj a falra. Erre a papírra rajzolhatsz. Ebbe a könyvbe is. Vagy bármely másik felületre. De ne rajzolj, írj vagy színezz a falon. - Õk egyenesen a szemünkbe néznek, és azt felelik: - Értem. - Tíz perccel később már a falra rajzolnak, mi meg éktelenül kiborulunk. - Mi a csudáért rajzoltál a falra? - A gyerekek pedig ránk néznek, és ténylegesen gőzük sincs, miért tették. Tisztán emlékszem erre az érzésre gyerekkoromból. Ahányszor megbüntettek - mondjuk, az anyám kiporolta a sejhajom -, azon tanakodtam közben: miért csináltam ezt? Tudtam, hogy nem szabad. Szólt előre. Az elfenekelés után pedig megfogadtam: mostantól jól fogok viselkedni. Soha többé nem csinálok semmi rosszaságot az életemben, soha, de soha, de soha, de soha - és hogy ne felejtsem ezt el, gyorsan felírok magamnak egy emlékeztetőt a falra... azzal fogtam egy krétát, onnan folytattam, ahol abbahagytam, és nem értettem meg az okát. Trevor Noah
10. A felnőtt kiönti a lelkét, csak közben hazudik, kamuflál, saját maga előtt is leplez. Panaszkodik, de nem a lényegről. A gyerek viszont jobbára makacs, dacos, nem árulja el csak úgy, hogy ez meg ez a bajom, viszont egy idő után rajzban, játékban esetleg kirobbanóan jeleníti meg a problémáját. Vekerdy Tamás