A gyerekkori emlékeinket a szüleinkkel együtt hozzuk létre, alakítjuk és ápoljuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlék belénk ivódik, szervesen hozzánk tartozik, mint a gyerekkorunk. Edmonde Charles-Roux
2. Kiskorunkban elképzeljük a nem létezőt, felnőttként pedig igyekszünk megteremteni.
3. Amit gyerekkorban belénk vernek, az bennünk marad.
4. Kisgyerekként a szüleink olyanok, mint egy tükör, és mi úgy látjuk magunkat, ahogy abban a tükörben mutatnak minket. Bucsi Mariann
5. Ahogy idősödünk, egyre inkább a szüleinkkel értünk egyet.
6. A közösen átélt élmények emlékezetünkben elraktározódnak, és gondolatban újra és újra "meríthetünk" belőlük. Gary Chapman
7. Amíg szüleink élnek, addig egy kicsit gyerekek maradhatunk. Moldova György
8. Voltaképpen mindannyian hordozunk egy várost a fejünkben, amit mindabból teszünk össze, amilyen városokat, tájakat, helyeket az életünk során megtapasztaltunk. Minden emlékünkhöz térbeli emlékképek kapcsolódnak. Ezeket őrizzük egy életen át. Egészen kicsi gyermekkorunktól kezdve. Már a legkisebbeknek is megvan a maguk zárt, gömbszerû világa, amelynek tér- és idődimenzióját saját maguk alakítják. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, érdemes gyermeki szemmel éreznünk, látnunk és figyelnünk a világot. Konrád György
9. A gyerek, aki családban nő fel, minden apró részletet, szavakat és tetteket elraktároz az emlékezetében, mint az apró mozaikdarabkákat, és amikor később már a saját magánéletének képén dolgozik, elő-előveszi az éppen odaillő darabokat, és azokat illeszti be. Lehet, hogy az a darab odaillik, de az is lehet, hogy inkább újat kellett volna alkotni. A lényeg az, hogy mindannyian felhasználjuk azokat az emlékeket, a mintákat, amelyeket magunkkal hozunk a szülői házból.
10. Gondolkodásmódunk, jellemünk már gyermekkorunkban kialakul, és ez rányomja bélyegét későbbi életünkre. A korai érzések, gondolatok belénk maródnak, velünk élnek. Bay Zoltán