A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyermekkorban... akkor boldog az ember. Azt hiszi, elvarázsolt helyen él. Aztán felnövünk, és megszakad a szívünk.
2. Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon, ha egy kisgyerek megszületik. Mert a kisgyerek egyszer felnő, s talán sikerül, hogy a könnyeket nevetéssé, a gyûlöletet szeretetté, az ellenségeket barátokká változtassa. Cserháti Zsuzsa
3. Nem szeretni, holott az ég szerető szívvel ajándékozott meg, annyi, mint magunkat és másokat megfosztani a boldogságtól. Stendhal
4. Hogy is felejtheti el egy felnőtt ember olyan tökéletesen a fiatalságát, hogy egy szép napon már egyáltalán nem emlékszik rá, milyen szomorúak és szerencsétlenek lehetnek néha a gyerekek! Teljesen mindegy ugyanis, hogy az ember egy eltört baba miatt sír-e, vagy pedig valamikor később azért, mert egy barátját veszíti el. Az életben sohasem azon múlik a dolog, miért szomorkodik az ember, hanem csakis azon, hogy milyen mély a szomorúsága. A gyermeki könnyek, istenemre, nem kisebbek, és gyakran súlyosabbak, mint a felnőttek könnyei! Erich Kästner
5. Az emberi szív képtelen csak szenvedni, mint ahogy képtelen csak örülni, olyan ember, aki folyton kacagna, éppúgy nincs, mint ahogy nincs olyan, aki folyton tudna zokogni.
6. Ha az ember boldogságának mértékét meg akarjuk becsülni, ne azt kérdezzük, hogy mi vidítja fel az illetőt, hanem hogy mi szomorítja meg. Mert minél csekélyebb ez utóbbi, annál boldogabb az ember. Arthur Schopenhauer
7. Gyermekkorban az emberben a szív dominál, felnőtt korban az ész.
8. Öröm és bánkódás - ugyanazt a helyet foglalják el a szívben (...) : az egyiknek ki kell szorulnia, hogy a másiknak helyet adjon. Lucius Annaeus Seneca
9. Minél kevesebb öröme van az embernek az életben, annál nagyobbra nőnek azok a kis örömök, amelyeket előbb észre se vettünk, de amelyek mindig megvoltak és most is megvannak. Fligl József
10. A szív sokkal nagyobb, mint a világ. A szívben mindig több vágy lesz, hogysem azokat a társadalmi morál kielégíthetné vagy rendezhetné; a szívnek mindig több szenvedése lesz, hogysem azokat a társadalom gyógyíthatná. Schlauch Lőrinc