A gyötrelem és gyönyörûség határosak, és minden szempillantásban összetalálkoznak. A szerelem a legmagasabb tetője a boldogságnak, de változhat a boldogtalanság legmélyebb örvényévé.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelemre mindkettő érvényes: egyszerre gazdag és fájdalmas, egyszerre gyötrelem és eksztázis - mert a szerelem a föld és az ég, az ismert és az ismeretlen, a látható és a láthatatlan találkozása. A szerelem a határvonal, ami elválasztja az anyagot a tudattól, a határvonal az alacsonyabb és a magasabb között. A szerelem gyökerei a földbe nyúlnak - innen van a fájdalom, az agónia. Az ágai pedig az égbe nyúlnak - innen az eksztázis. Osho
2. A szerelem szenvedés, mely felér a boldogsággal; nyomorúság, mely dúsabb a dúsgazdagságnál, és kárhozat, melyért érdemesnek találjuk odadobni magát a mennybeli üdvösséget. Wohl Stefánia
3. A szerelem kimeríthetetlen forrás. Határos a csodával, ha nem a csoda maga. Változatossága és színei vetekszenek a csillagok számával. Hasonlít a tengerhez; szépséget és fájdalmat bőven mér. Vavyan Fable
4. A szerelem a legszebb, a legjobb, ami megtörténhet két ember között. A szerelem édes megbékélés, nyugalom és stabilitás.
5. A szerelem valahogyan a legutolsó és legmagasabb, amihez az emberi lét fel tud szárnyalni. Viktor Emil Frankl
6. A szerelem mindent jelent. A legjobbat és a legrosszabbat, a kellemeset és a kellemetlent.
7. A szerelemmel nem tudok végezni. A be nem teljesedés szomorúvá tesz. (...) A szerelem titka, amely bennünk kezdődik, de nem bennünk ér véget. Az a titokzatos mód, ahogy mindez egyidőben jelen lehet: az ember, a szerelem, a boldogság, az élet... s ahogy ez mindig milyen iszonyúan kevés, és minél többnek látszik, annál kevesebbé lesz. Erich Maria Remarque
8. Minden mosoly az unalom ásítását takarja, minden öröm egy-egy átkot, minden élvezet a csömört, s a legízesebb csókok sem hagynak egyebet az ajkon, mint egy magasabb gyönyörûség megvalósíthatatlan ábrándját. Gustave Flaubert
9. A szerelem a legtökéletesebb, legistenibb szépség a Természetben! Az élet küszöbén minden lépcsőfok hozzá vezet. Tőle indulunk el és hozzá térünk vissza. Johann Christian Friedrich Hölderlin
10. A szerelem törékeny és mulandó érzés csupán, két ember egymásra találása, összekapcsolódása és meg nem szakadó párbeszéde egy harmadik tárgyról: a világnak e kapcsolatban létrejött teljességéről - de mulandóságának reszketegségében, e folytonosan vibráló gyertyafényben mégis minden pillanatában elmúlhatatlanul örök. Zuhatag, mely magával sodorja életünket, folyam, áradás a kezdettől az elmúlásig, de benne az idő gömbölyû cseppekké válik, minden pillanat önmagába fordult kör, szivárványos buborék, mely magába zárja a világot, és gyöngy is, melyet a világ izzad ki magából; gyönggyé lett verejték a világ bőrén, a szenvedés verítéke, hiszen a szerelem mindig szenvedés, boldogsága is az: a túlfokozottság szenvedése, az élet átemelése a lét közegébe. Beney Zsuzsa