A halál a Hideg Asszony. (...) Jön, amikor kedve tartja, viszi, ami kell neki. Arca nincs és hangja sincs. Csak jön és visz és megy a Hideg Asszony. Ez minden. Mentében kap el és visz el, aztán bedug valami lyukba. És az utolsó égboltszeletben, amit látsz, mielőtt végleg elföldelnek, még egyszer megjelenik, és rád lehel. És minden, ami eztán marad neked, a sötétség. Meg a hideg.

Kapcsolódó idézetek

1. A halál meleg és hideg. A halál izzadság és vér. A halál az egyetlen, ami emlékeztet, hogy létezik élet. Giorgio Faletti
2. A halál teleírja az ember vonásait, ellopja a régen volt szépséget, és a helyébe jéghideg, csendes kétségbeesést fest.
3. Semmi se természetesebb, mint a halál, és mégis, a halál, ha szemtől szembe állunk vele, mintha valami kábultságot keltő ütést mérne ránk. Hiába látjuk előre, abban a nagy pillanatban, amikor csakugyan megjelenik előttünk, fagyos lehelete átjárja, feldúlja, összeborzongatja, megreszketteti minden idegünket, eltompítja érzékeinket, lesújtja egész gondolkozásunkat. Megjelenésében van valami, ami szívünknek örökre megérthetetlen; valami borzalmasan leverő, süketítő, butító. Ambrus Zoltán
4. A halál egy tolvaj. Elveszi és megtartja mindazt, ami az ember... ami volt.
5. Istenem, hiszen a halál, az valami nagyon szomorú és nagyon sötét dolog. Időnként meglátogatja a családokat, és emlékeztet mindenkit arra, hogy az élet nem végtelen és ez nagyon, nagyon szomorú. Mert az embernek eszébe jut, hogy rendre mind temetések lesznek, ez is, az is meghal, a világ üresebb lesz, mind üresebb, míg végül az embert is eltemetik. Wass Albert
6. A halál új életet szül, mondják az emberek. Csakhogy az emberek ostobábbak, mint a legostobább kecske. Én mondom: a halál nem szül semmit! A halál a Hideg Asszony. Robert Seethaler
7. Tudod, mit jelent a halál? Megmondom, mi az. A halál az, amikor az élők elfelejtenek! Hogy milyen volt az illatod, hogy néztél ki, hogy csengett a hangod és a nevetésed! Még ha van is túlvilág, az én halálom az lesz, amikor folytatod az életedet nélkülem, amikor már nem emlékszel a szemem színére vagy arra, milyen hosszú volt a hajam... J. R. Ward
8. Az idő mindent elsodor, akár tetszik nekünk, akár nem. Az idő mindent maga alá gyûr, és végül nem marad más, mint a sötétség. Néha rátalálunk valakire ebben a sötétségben, aztán újra elveszítjük őket, visszahullanak oda, ahonnan érkeztek. Stephen King
9. Mindenkinek megvan a saját halála. Egész életünkben elkísér. A születésünk pillanatában világra jön velünk a halálunk is, aztán a végén kivisz. Vállon kocogtat vagy kézen fog a halálunk, és azt mondja, gyere szépen, itt az idő. Philip Pullman
10. A halálnak nincs romantikája, de mégis húz magához, Úgy várok rá, mint arra, mikor ajkam ér a szádhoz. Menny vagy pokol, könyörgöm, vegyél magadhoz, kérlek, Nincs más vágyam, mint hogy boldogan nyugovóra térjek végleg. Children of Distance