A halál rendszeresen megjelenik a filmekben, a tévésorozatokban vagy a híradóban, ám ezek a képek nem tûnnek valóságosnak számunkra. Elménkben hatalmas szakadék tátong a halottakról készülő kitalált történetek és a halállal szembesülő hús-vér emberek között. A mindennapokban többnyire azzal a tudattal élünk, hogy mindig lesz holnap.

Kapcsolódó idézetek

1. Körülvesz minket a halál. Ott van a hírekben, a regényekben, a videójátékokban és ott a szuperhősös képregényekben, ahol akár vissza is fordíthatják havi rendszerességgel, ha úgy tartja kedvük. Ott van az egész internetet átszövő, megtörtént bûnügyeket feldolgozó podcastekben. Ott van a gyermekmondókákban, a meggyilkolt, gyönyörû nőkről szóló mozifilmekben. A felvételeket azonban megszerkesztik, az újságíró levágott fejét kitakarják, a régi dalok szavait kilúgozzák a modern ifjúság számára. Hallunk emberekről, akik halálra égtek a lakásukban, a tenger felett eltûnő repülőgépekről, gyalogosokat elgázoló kamionokról, de az egészet nagyon nehéz felfogni. A valóság és a képzelet összemosódik, háttérzajjá válik. A halál ott van mindenhol, de elfátyolozva vagy fikcióként. A holttestek eltûnnek, akárcsak a videójátékokban. Hayley Campbell
2. A halál olyan tény, amellyel mindnyájunknak szembe kell néznünk. Jöhet egy hosszú élet végén; de hirtelen elragadhat fiatal és erős embereket is. A halál elkerülhetelen. Mihelyt megszülettünk, elkezdünk feléje haladni. Nem annyira az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem az, hogy hogyan.
3. Úgy gondolunk a halálra, mint olyasvalamire, ami másokkal történik meg, nem pedig velünk. A haldoklók izolálása csak megerősíti ezt a téveszmét. Ellentétben a múlttal, amikor még szembesültünk a közvetlen környezetünkben haldoklókkal, manapság az emberek gyakran idősotthonokban és kórházakban halnak meg, másoktól elszigetelve. Ennek eredményeként a többségünk, különösképpen a fiatalok, úgy élik a mindennapjaikat, mintha halhatatlanok lennének. Venki Ramakrishnan
4. Úgy éljük az életet, mintha örökké tartana, mintha a halál valami olyasmi lenne, ami csak másokkal történik meg. Számunkra a halál csak egy elvont fogalom. Az emberek egész életükben olyanok, mint az alvajárók, azzal foglalkoznak, ami nem fontos, pénzt akarnak és hírnevet, irigyelnek másokat, és olyan dolgokért ügyeskednek, amikért nem érdemes. Értelmetlen életet élnek, és megfeledkeznek a lényegről. Csakhogy a halál nem elvont fogalom. Az az igazság, hogy ott áll a következő sarkon. Aztán egy napon, amikor az ember szokása szerint éppen alvajáróként sétálgat az utcán, egyszer csak jön egy orvos, és azt mondja: meg fogsz halni. És ekkor az álom hirtelen elviselhetetlenné válik, s akkor fölébredünk. Jose Rodrigues dos Santos
5. Teljesen más az, amit az emberek őszinteségnek gondolnak és ami a sokkoló valóság (...). A filmekben a halottakat élő színészek játsszák, akik halottnak tettetik magukat. Az emberek azonban általában nem így néznek ki a haláluk után. Csakhogy a nyilvánosság erről nem tud, vagy legalábbis nem hajlandó felismerni. Hayley Campbell
6. Tudjuk, hogy a halál létezik, azaz elméletileg tisztában vagyunk a tényekkel, de az ember - illetve az elmének az a része, amely tudat alatt a megsemmisítő szorongástól véd - leválasztja, elkülöníti magától az elmúláshoz kapcsol rettegést. Ez az elkülönítés nem tudatos, számunkra láthatatlan, ám létezéséről meggyőződhetünk azokban a ritka esetekben, amikor a haláltagadó gépezet kudarcot vall, és a halálfélelem teljes erővel felszínre tör. Irvin David Yalom
7. A halálfélelem mindig ott bujkál a felszín alatt. A halál gondolata egész életünkben kísért minket, ezért védőfalakat építünk - többnyire a tagadásra alapozva -, hogy megbirkózzunk a láthatatlan fenyegetéssel. Mégsem tudunk szabadulni tőle. Irvin David Yalom
8. A halál olyan, mint valami rejtélyes dolog, egy folyamatos kérdés, ami még a legboldogabb napjainkban is foglalkoztatja gondolatainkat. Ha végül úgyis meg kell halnunk, akkor mi értelme van az életnek? Minden embert ez a kérdés foglalkoztat, erre keres választ. (...) És ha meg is találjuk rá a választ, az még nem jelenti, hogy valaminek a birtokában vagyunk, hanem azt, hogy attól kezdve szabadon élhetünk. Susanna Tamaro
9. A halál mindig fájdalmas, felkavaró és megdöbbentő, még akkor is, ha számítunk rá, akkor is, ha tudjuk, hogy mindenki számára a legjobb megoldást kínálja a gyötrelmek megrövidítésével. És akkor is, ha tudjuk, hogy a halál nem egyéb, mint változás a lét forgatagában. Születünk és elmegyünk.
10. A halál mindig is jelen volt. Egyszerûen csak kerültük a tekintetét. Elrejtettük, hogy elfeledkezhessünk róla, hogy azt hihessük, velünk nem fog megtörténni. De a pandémia alatt a halál közelibbé és lehetségessé vált, és mindenhol, mindenki érezhette. Mi egy olyan éra túlélői vagyunk, amelyet a halál határozott meg. Hayley Campbell