Ugrás a tartalomra
A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek.
Kapcsolódó idézetek
-
Hol van a határ? A határvonalat mindig lehet látni. Egyrészt, ha belegázolok valakibe, a lelkébe, azt lehet látni és lehet érezni. A fájdalom hatására a másik arca eltorzul, vagy megrezzen, vagy olyan lesz a testtartása, hogy elfordul tőlem, lehajtja a fejét, elkezd szipogni, akár sírni.
Csernus Imre
-
Nekem mindig túl kell lépnem a határt. Ha nem teszem meg, nem érzem úgy, hogy élek.
-
Van határ, ami attól van,
hogy meghúzzák, kijelölik.
Van természetes határ
- még az sem
változhatatlan.
És van, ami csak akkor és attól,
de attól fogva mindörökre létezik,
hogy megsértettük:
magunkban.
Fodor Ákos
-
Mindenkinek megvannak a maga határai. Ha pedig túl akarsz lépni rajtuk, néha többre van szükség önmagadnál.
Bear Grylls
-
Mindenkinél van egy határ, ahol elpattan a húr. Hisz emberek vagyunk, nemde?
-
Az önzésnél nagyon fontos megfogalmazni, hol van az a határ, ami után már ráfaragok. Ennek két következménye lesz. Az egyik az, hogy önmagamnak kezdek el ártani, a másik az, hogy a másikba döföm bele a tőrt.
Csernus Imre
-
Ha az emberek egyetértenek velem, mindig az az érzésem, hogy valami rosszat mondtam.
Oscar Wilde
-
Mindig akad valaki, aki előtt bûnösök vagyunk.
-
Nem adom fel, mert nem tudom, hol a határ.
-
Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.
Stephen King