Ugrás a tartalomra
A határozatlanságom megbízhatóan hozta az elvárhatót, és teljességgel lebénított. A döntésképtelenségtől mindig olyan lesz az elmém, mint egy csődbe ment ingatlanberuházás. Nagyratörő tervek, tőke és elszántság, csak el kéne dönteni gyorsan, hogy milyen legyen a térkő a bejáratnál. És ennek az egy kicsi döntésnek a meghozatala lehúzza nálam a rolót. Kész. Kabócaciripelés és ördögszekerek a sistergő szélben, egy lakóparknak induló betoncsontváz nézi a saját elnyúló árnyékát egy dísznek szánt tavacska helyén tátongó, széltépázta fóliával bélelt kráterében. Ezt teszi velem a kényszer, ha magamról kell döntenem.
Kapcsolódó idézetek
-
Soha, semmiben sem tudok egyedül dönteni... a határozatlanság az én legnagyobb bajom. Amint elhatározásra jutok, szinte a csontjaimban érzem, hogy mégis a másik megoldás lenne az egyedül helyes. Keserves csapás, de, sajnos, ilyennek születtem, és kár volna hibáztatni érte, ahogy egyesek teszik.
Lucy Maud Montgomery
-
Egyszerre nem választhatunk mindent. Így azután folyton az a veszély fenyeget bennünket, hogy megbénít a határozatlanság, megrémülünk attól, hogy helytelen lesz a választásunk.
Elizabeth M. Gilbert
-
Sok minden történt velem, körülöttem, ezek közül van, amit én magam választottam, és van, amit egyáltalán nem. Csakhogy a kettőt már nem nagyon tudom egymástól megkülönböztetni. Vagyis amiről azt hittem, hogy én döntöttem, annak megtörténte - úgy látszik - már jóval előbb elrendeltetett, még mielőtt én választhattam volna. Olyan érzésem van, mintha egyszerûen csak követném azt az utat, amelyet már valaki kijelölt számomra. Akárhogy is gondolkodom, akármennyire erőlködöm, mindhiába. Vagy talán éppen azért, mert tőlem telhetően igyekszem, úgy érzem, hogy egyre jobban megszûnök én magam lenni. Folyton távolodom a saját pályámtól. És ez rettenetes, kibírhatatlan érzés. Nem is, talán jobb, ha azt mondom: félelmetes.
Murakami Haruki
-
Valaha döntésképtelen voltam, ma már nem vagyok biztos benne.
-
Az ideiglenes lesz az állandó. Ezt a bizonytalan, se eleje, se vége érzést kell belakni. Rögzíteni nem kell, mert rögzül akaratlanul. Mint a kerekek a mély sárban, először még meglódítja, megpróbálja egyenesben előre, de nem viszi, aztán rükvercben hátra, azt sem, aztán hintáztatja előre-hátra, míg végül beleragad, és végleg mélyre ássa magát éppen azzal, hogy ki akart belőle törni.
Kollár-Klemencz László
-
Az ember önkéntelenül is a kisebb erőkifejtés irányába mozdul el. Sokszor még akkor is markolja a megszokottat, amikor már maga is tudja, hogy tovább kell lépni, mert ez már nem az. Ami eddig építő volt, most már rombol. Akarva-akaratlanul is akadályoz, hátráltat, visszafog. Sokszor érezzük, hogy eljött a változás ideje, de nincs erőnk elindulni. Várunk, tûrünk, kitartunk, és reméljük, hogy majd csak történik valami.
-
Az igazán kínos mindig az volt, amikor döntenem kellett, ez okozta mindig a legnagyobb kínszenvedést. Viszont amint meghoztam a döntést, attól kezdve nem haboztam többet, hanem egyszerûen csak véghez vittem, amit elhatároztam - és rendszerint hatalmas kő esett le a szívemről, hogy már minden eldőlt.
Stephenie Meyer
-
Azt mondják, leolvashatóak a szándékaink; választjuk azt, ahogyan élünk. De mikor az élet nem úgy alakul, ahogy remélted, az elgondolkodtat. Volt egyáltalán választásod, vagy egyszerûen így kellett lennie? Mit befolyásolhatunk a döntéseinkkel, és mi az, ami egyszerûen a lényünkből fakad? Döntések... Az élet állandó szereplői. A döntés, hogy bátran továbbmenjünk, vagy meghátráljunk. Hogy megálljunk, és elszalasszuk az életet. Olykor azzal nyugtatjuk magunkat, nincs választásunk, pedig épp ellenkezőleg. Mindig van választásunk.
-
Amikor valaki a nagy "önmagakeresésben" odáig jut, hogy egy általa autentikusnak vélt állapotot (énképet) megpróbál rögzíteni, kimerevíteni, akkor a konstrukció értelemszerûen elveszíti a rugalmasságát és összeomlik, vagy puszta váz marad, így lesz az "önazonosságból" szerep. Szerintem jobb, ha a magunkról való absztrakt gondolkodás helyett figyelünk az inspirációinkra, az élményeinkre, sokféle dolgot kipróbálunk, és az ezekre adott spontán reakcióink szerint hozunk döntéseket, nem pedig prekoncepciók alapján önkényesen választott irányokba haladunk.
-
Félkész a tervem, úgy bolyong bennem, akár egy eltévedt árnyék,
Akit félholtra vertem, hát most szerencsétlentől mit is várnék.
Tankcsapda