Félkész a tervem, úgy bolyong bennem, akár egy eltévedt árnyék, Akit félholtra vertem, hát most szerencsétlentől mit is várnék.

Kapcsolódó idézetek

1. Már hallottam rólad, azt mondják, téged nekem szántak, és csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak. Ami hiányzott az arcodról, egy mosoly, amit én adtam, mit kiirtottak belőlem, azt visszaölöd szép lassan. Így lesz kerek nap, mi tegnap még csak félhold, most már félig élő vagyok, pedig tegnap még csak félholt. Ez az út, amit csak ketten járunk, kettőnknek van kövezve, én magam mellé rajzollak, más maga mellé szögezne.
2. Minden gondolat félkész. Piia Leino
3. Úgy vagyok, mint aki magát megadta épp a harcmezőkön, s várja, hogy ellensége most elfogja vagy szívébe lőjön, rejtélyességem fegyverét önként, feladva félredobtam, s hogy foglyul ejts - azt várom én végleges-kiszolgáltatottan. Baranyi Ferenc
4. Úgy érzem, elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben. Keresem, ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben. Tóth Eszter
5. A múltam - mint egy törött tükör, kirakós játék - megsebez, miközben próbálom összeilleszteni szétszórt darabjait.
6. Állok itt most kiraboltan, szerelemből számûzötten, félig élve, félig holtan, állok árván, megraboltan. Utassy József
7. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
8. Meghajtom gőgös, vad fejem, Ziháló mellemen kezem. A térdem roskad, mint betegnek, S könnyeim lassan megerednek... A semmi súlyos érzete Sziklaként rám ólomkodik, A lélek veszte, végzete, Hogy vétkezik, hogy elbukik. P. Jánossy Béla
9. Másfél hete gondolatom másra nem képes, Gyûlölöm, hogy a fájásod még ilyenkor is édes. Álomvilág, amit egykoron megkaptam, De most hiányodból éhezőként egy mély verem, egy katlan. Punnany Massif
10. Egyetlen egy gondolat bánt engemet, megvetett ágyban párnák között halni meg. Úgy múlni el, mint aki nem is volt talán, hajnali árnyék egy bérház oldalán. Tankcsapda