Ugrás a tartalomra
Amikor valaki a nagy "önmagakeresésben" odáig jut, hogy egy általa autentikusnak vélt állapotot (énképet) megpróbál rögzíteni, kimerevíteni, akkor a konstrukció értelemszerûen elveszíti a rugalmasságát és összeomlik, vagy puszta váz marad, így lesz az "önazonosságból" szerep. Szerintem jobb, ha a magunkról való absztrakt gondolkodás helyett figyelünk az inspirációinkra, az élményeinkre, sokféle dolgot kipróbálunk, és az ezekre adott spontán reakcióink szerint hozunk döntéseket, nem pedig prekoncepciók alapján önkényesen választott irányokba haladunk.
Kapcsolódó idézetek
-
Tudatosítanunk kell magunkban a berögződött emlékeket, amelyek mentén berendezzük a napjainkat, és el kell döntenünk, hogy az ezen érzelmek szerint élt élet jót tesz-e nekünk. A legtöbben ugyanis régi, megszokott személyiségükkel próbálnak új személyes valóságot teremteni, de ez nem mûködik. Ha meg akarjuk változtatni az életünket, szó szerint valaki mássá kell válnunk.
Joe Dispenza
-
Az önbecsülésünk határozza meg, mit gondolunk magunkról, annak alapján vetjük meg a lábunkat a világban, és alakítjuk a kapcsolatainkat. Ha leértékeljük magunkat, nemtelen helyzetekbe keveredhetünk. Persze senkinek sem tökéletes az önértékelése, sőt, ez szituációnként változhat. De dolgozni lehet rajta. Időről időre fel kell tennünk magunknak a kérdést: ki vagyok én, mit akarok az élettől? Sokszor azért sodródunk bele valamibe, ami egyébként távol áll tőlünk, mert nem figyelünk befelé, a valós igényeinkre. Hagyjuk, hogy mások kívülről irányítsanak minket, ha tetszik, az orrunknál fogva vezessenek.
-
Nem túl értelmes dolog, ha egy négyszögletes ék azt képzeli magáról, hogy illik egy kerek lyukba. Tanulmányozd ezért önmagadat! Tényként fogadd el, amit tapasztalsz! De nem megváltoztathatatlan tényként, hanem olyan alapként, amelyre építhetsz, mert reálisan létező, nem pedig illúziókból összetákolt valami.
Alexander Oakwood
-
Ahelyett, hogy azt tartanánk szem előtt, amit valójában akarunk, azzal foglalkozunk, amit a saját vagy környezetünk véleménye szerint tennünk kellene. Megkérdőjelezzük a vágyainkat, kételkedni kezdünk az indítékainkban, és eltûnődünk, vajon hová tartunk.
Dan Millman
-
Nagyrészt azok vagyunk, amit teszünk, és az identitásunk szorosan összefügg azzal, amire összpontosítunk, beleértve a karrierünket, a kapcsolatainkat, a projektjeinket és a hobbijainkat. Amikor ezek közül bármelyikből kilépünk, akkor szembesülnünk kell azzal az érzéssel, hogy identitásunk egy részét is feladjuk. És ez sok fájdalommal jár.
Annie Duke
-
Könnyû teljesen elveszni a dolgokról alkotott személyes véleményünkben. Mintha láthatatlan szövegkönyvből olvasnánk olyan utasításokat és mintákat követve, amelyeket nem is értünk. Minél gyakrabban kérdőjelezed meg ezeket az utasításokat és minél gyakrabban teszed ki őket a megtanult bölcsességek kegyetlen próbatételeinek, annál biztosabb iránytûvé válsz saját magad számára. Meggyőződéseid és eredeti gondolataid lesznek, amelyek kizárólag hozzád tartoznak.
Ryan Holiday
-
Nagyon könnyen belecsúszunk abba a hibába, hogy megpróbáljuk a saját sztereotípiáink szerint megítélni és rendszerezni az embereket, de a valóságban mindenki sokkal összetettebb és komplikáltabb, mint első látásra hinnénk. Mi, emberek már csak ilyenek vagyunk: modelleket építünk a tapasztalatainkból és skrupulusainkból, mert azt hisszük, így könnyebben eligazodunk majd a világban. Szerencsés esetben idővel aztán rájövünk, hogy nem a világot kell a saját modelljeinkhez igazítani, hanem fordítva, a modelljeinket kell a valóságnak és a világ változásainak megfelelően folyamatosan szélesíteni, tágítani.
Kepes András
-
Ha magunkat akarjuk körülírni, azt mondjuk: "én az vagyok, aki így meg így gondolkozik, érez és akar, ez a foglalkozása, pozíciója, ennyi és ennyi idős, ilyen, vagy olyan a külseje, egészséges, vagy ilyen-olyan módon beteg." Ezek a dolgok azonban mind megváltoznak, elmúlnak, átadják a helyüket újabbaknak. Önazonosításunk pillérei állandó mozgásban vannak. Időpillanatokba vetett, valódiságot nélkülöző ismérvek. Nem adnak valódi támaszt az "én"-nek, és ezért az "én" mint képzet, nem állja ki a vizsgálat próbáját. Ha ugyanis az egymásnak legszélsőségesebben ellentmondó irányultságokra, érzelmi állapotokra, tulajdonságokra is rámondjuk, hogy "én", akkor hol van a különbség az "én" és a "nem én" között?
Laár András
-
Néha úgy érezzük, énünk az, ami a tükörből visszanéz ránk: ha nem tûnünk kimondottan vonzónak, akkor érdemtelenebbnek, értéktelenebbnek képzeljük magunkat. Lehet, hogy azok vagyunk, amit megeszünk; amit tegnap a naplónkba írtunk; vagy az, amit a tegnapi viselkedésünk elárul rólunk. Inkább vagyunk az önéletrajzunk, vagy inkább a képek a fotóalbumban? Mindegyik és egyik sem. Minél többet gondolkozunk, annál bonyolultabbnak tûnik énünk meghatározása.
-
Egy ideális világban egy adott témára vonatkozóan a lehető legtöbb perspektíva begyûjtésének képessége rendkívül értékes lenne saját véleményeink kialakításának elősegítéséhez. Sajnos ez ritkán alakul így a valós világban. Helyette az történik, hogy hajlamosak vagyunk keresni egy maroknyi forrást, amivel azonosulni tudunk, majd ezeknek a forrásoknak túlzott befolyást engedünk saját gondolkodásunk és döntéshozatalunk fölött. Ennek a folyamatnak során a kritikus gondolkodáshoz és hatékony érveléshez használt "izmok" elcsökevényesednek.
Jim Kwik