Ugrás a tartalomra
A hatékony önmegtartóztatás titka, hogy előbb felismerjük, hogy erős kényszer hatása alatt elveszítjük a dolgok felett az irányítást, majd akkor gyakoroljuk, amíg még efelől szabadon dönteni tudunk. Amint a kényszer, hogy fogyasszunk, felerősödik bennünk, az örömkeresés és/vagy a fájdalomkerülés vonzerejének már képtelenség ellenállni. Amikor a vágyak átveszik az irányítást, ott már nincs menekvés. Viszont ha fizikai akadályokat emelünk önmagunk és a drog, illetve a kényszeres viselkedés közé, azzal tulajdonképpen valahol a vágy és a cselekvés között megakasztjuk az egész folyamatot.
Kapcsolódó idézetek
-
Függőség az, amikor tudjuk, hogy boldogsághiányunkat olyasmivel enyhítjük, ami más hiányérzetet generál; egyre több kell belőle, ezért nehéz kordában tartani. Ha nem sikerül, teljes mértékben eluralja életünket, ha nem kaphatjuk meg, minden egyéb vágyunkat fölülírja.
Erőss Zsolt
-
Az önuralom hiánya olyan jellemgyengeség, amelyért egy nap nagy árat kell majd fizetned. (...) Ha valaki nem képes parancsolni a szenvedélyének, nem csak maga a szenvedély lanyhul, hanem az egyén is elveszíti az erejét. Az önuralom és az akaraterő viszont nem csak erősíti az egyént, hanem az étvágyát is fokozza. (...) Az önuralom gyakorlása révén elegendő időnk jut arra, hogy elmélyedjünk vágyainkban, és ezáltal lehetőségünk nyílik elképzelni e vágyak beteljesülésének aprólékosan kidolgozott forgatókönyveit. Ráadásul arra is elég időnk marad, hogy úgy alakítsuk a körülményeket, hogy a szívünknek legkedvesebb forgatókönyvet valósíthassuk meg.
Charlie Huston
-
Ahogyan az lenni szokott a tiltott, de jónak és vonzónak tûnő dolgokkal - egy idő után ez alattomosan szétterjed az ember tudatában. Mindinkább foglalkoztatja a dolog, később már vonzani is kezdi. Még később céltudatos lépéseket tesz azért, hogy azokat az örömöket megszerezze. Előbb csak néha, olykor, és így van értéke, hiszen ami nehezen jön, nem könnyen felejthető, és azt sokra tartjuk. Később azonban ismét lépni kell, mert a ritkán érkező öröm már nem bizonyul elégségesnek. A szenvedély kialakult, a függőség már épülget szépen, és mire az áldozat észreveszi, már nem is tud élni szenvedélye nélkül.
Nemere István
-
Minden azzal kezdődik, hogy elkezdesz vágyni valamire, olyan dolgokról kezdesz fantáziálni, amikről korábban még csak nem is álmodtál, és mielőtt feleszmélhetnél, villámcsapásszerûen önt el a szeretet és az izgalom. Azon kapod magadat, hogy úgy viselkedsz, mint egy megszállott drogfüggő, ha nem kapod meg az adagod, rosszul vagy, megőrülsz, és a díler, aki korábban folyamatosan termelte benned a vágyat, most mégis megvonja tőled a vágyott szert, amit korábban ingyen és bérmentve adott. Azon kapod magad, hogy lefogytál, reszketsz egy sarokban és a lelked is eladnád, ha még egyszer kapnál belőle. Időközben vágyad tárgya próbál megszabadulni tőled, és úgy néz rád, mintha még sohasem látott volna. Az a vicces, hogy nem hibáztathatod, hiszen nézz csak magadra, igazi csődtömeg vagy, igazság szerint te sem ismersz magadra. Végül eléred a vak szenvedély utolsó fázisát, teljesen és visszavonhatatlanul lejáratod magadat.
-
Amíg az ember nincs kényszer hatása alatt, addig nem tudja, hogy mennyi mindenre képes még. (...) Ha van egy kényszer, és van bennünk akarat, az visz előre. Nem tudom, hogy ezt ki lehet-e fejleszteni, vagy genetikailag hozza magával az ember, de hogyha ez nincs meg, akkor nem tudom, hogy kívülről lehet-e bárkit motiválni.
Kovács István
-
Rendszeresen őrlődünk különböző döntések között. Szabad választást akarunk, aztán választástól való szabadságot. A választás szabadsága először izgalmas, de egy idő után kimerítő is lehet, csapdában vergődünk és nem látjuk a kiutat. Ha szerencséd van, találsz valakit, aki elkap, mikor kiszabadulsz a csapdából, de a legtöbbször nem ilyen könnyû. Van, aki a titkai foglya és szeretne helyesen dönteni, mások a vágyaik és ambícióik csapdájában vergődnek.
-
A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek.
Tony Robbins
-
A csábításnak való ellenállás jelentős erőfeszítést és energiát igényel. Gondoljunk izomként az akaraterőre! Amikor megpillantjuk a sült csirkét vagy a csokoládés turmixot, az első, ösztönös reakciónk a "Nyami, ez kell nekem!" Ám a vágyunk legyőzéséért folytatott küzdelemben felhasználunk némi energiát. A csábítás elkerülése érdekében hozott összes döntésünk valamilyen mértékû erőfeszítéssel jár (mintha egyszer felemelnénk egy súlyzót), és ha folyamatosan használjuk, kimerítjük vele az akaraterőnket mintha újra és újra felemelnénk azt a súlyzót). Mindez azt jelenti, hogy ha egész nap nemet mondunk a csábításokra, akkor csökken a velük szembeni ellenálló képességünk - és előbb-utóbb elérkezik a pillanat, amikor megadjuk magunkat, és teletömjük a pocakunkat túrós tekerccsel, Oreo keksszel, sült krumplival vagy bármivel, amire éppen a fogunk fáj.
Dan Ariely
-
Ha megkísértenek a kellemetlenségek, ha elfog a düh vagy felháborodás, akkor igyekezz menekülni saját magad elől és ne engedd, hogy a pillanatnyi benyomás eluralkodjék rajtad, mert különben könnyen elveszítheted önuralmadat. Mennél inkább gyakoroljuk azt, hogy akaraterőnk segítségével visszanyerjük lelki nyugalmunkat, annál erősebb lesz bennünk az a képesség, hogy ezt a nyugalmat megőrizzük.
Marcus Aurelius
-
Fontos, hogy a kísértéseket összekössük konkrét következményeikkel. Amint megérted, hogy az élvezetnek behódolni károsabb, mint ellenállni neki, a kísértés is sokat veszít az erejéből. Az önuralom válik a valódi élvezetté, a kísértés pedig megbánássá alakul.
Ryan Holiday